Amerikai Magyar hirlap = American Magyar journal. [volume], September 13, 1934, Image 6

About Amerikai Magyar hirlap = American Magyar journal. [volume] (Youngstown, Ohio) 1911-1942

Image provided by: Ohio History Connection, Columbus, OH

                
[•&
ISV
i f*
1^
(1/
i
%}.
hü*
m--
If".
P'
n/
it
r-1*
tíe*
B,
J^--
'"*m OLDAL r'
a
I j|f|||1|»»»iiM'iiiiiimiiiiiiiiillll
'Folytatás
Jobban örülnék, *ha olyan $*omszé-
4bink lennének, akik szóba állanának vélünk,
mondta Tamás. Jóravaló, egyszerű em
%erek.
Olyanok "is "lesznék, csak kissé távolabb,
felélte "Mrs. Mueller.
Hej, ha én olyan gazdag lehetnék,
mint as a portugál mondta Tamás egész
tulkán,
—*vinkább csak magának. De Amy-
ipek éles hallása volt. Megkérdezte
Mért vágyódik olyen nagy vagyonra,
wire használná fél?
Boldoggá tenném annak leánynak
mz életét, aki hozzám jönnél
Olyan Őszintén -mondta, hogy s leány
-megérezte ezt, elgondolkozott.
Szó sincs róla, vannak nök, akik csak
akkor boldogok, "ha nagy fényűzés veszi őket
körül. De vannak más formák is, akiknek
véiég, ha szerényen élhetnék -avval, akinek sze
nelmét viszonozzák.
Szép, szép... de azért bizonyára
Hiss Amy is két kérő közül a gazdagabbi
%at választaná, vetette oda Dakó.
Téved, Mr. Dakó! vágta rá hirte
1e® Amy anyja. Már három módos kérőt
flrosarazott ki, olyanokat, akiken más lányok
%ét kézzel kaptak volna,. Nekem az uram
*#olt az első kérőm.
Szavaiban egy kis szelid szemrehányás
i:% rejtőzködött. Valamelyik, a három közül
dftcaUnasint kedvére való vő lett volna.
No, ha édesanyám áurulkodik, lefes
a 3 kérőmet mondta Any. Az első
«—tizenhatéves koromban egy 36 éves el
vált orvos volt. Igaz, hogy elhalmozott drá
gánál drágább ajándékokkal, azonban roppant
szófukar és unalmas volt. Az a szive vágya,
hogy felesége testileg-lelkileg tökéletesen
egészséges nő legyen. Annyit magyarázta,
liogy mindig arra gondoltam, ha Isten ments,
fbeteg" lennék, ez az ember már nem szeretne,
tőlem is elválna.
A második fiatal volt és gazdag szülők
tssemetéje, szintén bokezü, de azt hiszem, iga
zán szeretni csak a különböző likőröket fogja
élete végéig.
A harmadik |§4 fiatal volt, jó állás-
fcan, igyekvő, semmi káros szenvedélye se
volt, még csak nem is dohányzott! előzte
meg Anyt anyja.
.Any vállat vont.
Igaz. Semmi feltűnő hibája se volt...
«sak... fnero voltán* bdé szerelmes. Nem
^volt az igazi.
Hát milyennek kellene a izgazitleAüü
Az amerikai munkásembernek
•linden oka meg van rá, hogy
"hálát adjon -az Istennek.
Dacára minden sötét nyomor
nak. dacára minden üres gyo
mornak, dacára az újra gyengülő
iszonyoknak, ünnepe van ezek
íbeu a napokban a nincstelen
erikai proletárnak.
Mikor e sorokat irom, talán
'őtxzáiezer szövőgyári munkás
jfcartrájkol és mire e sorók meg
jjétennek. talán egy millió vonul
n gyárakból, talán már újra
munkába állnak azok
Is,
akik
most sztrájkolnak.
Talán megnyerik, talán elvesz
tik -a küzdelmet, a valószinüség
-az, hogy mindent elveszteni nem
tfognak, de ebben a pillanatban
m, sztrájk kimenetele nem fontos.
És akik ezek után azt hinnék,
%ogy e sorok irója meg van egy
kicsit hibbanva, azokat megké
rem, hogy gondolkozzanak egy
íjricsit, mielőtt ítélnek.
"Normális körülmények között
Tjem tud az ember örülni, ha
egy félmillió embfernek nincs
munkája. Normális körülmé
nyek között a sztrájkoknak sem
szokott épeszű ember hozsan
aázni-
És e sorok irója nem anar
chista, nem is kommunista, aki
azt kívánná, hogy mindent rom
fjoljunk le, mielőtt az ujjáépi
€ést megkezdenénk alulról.
mégis, mindezek dacára
fiálát tudok adni az Istennek,
logy ma egy félmillió szövőgyá
tt muialcás sztrájkol az ország-
Mert '^mbertték tovább
leéli
'látni az orránál, -az ember
«ék a nagy vonalakat is meg
IkÜ látni és a sztrájkon, a nyo
»^.,.*
haí.co'!
tu:1
líf,
Wí'•
wMMMPMMMtNHMMMflNlllMiNWNi
/tV
I^H^^MUiw..... i" w, *,*':
észrevenni, hogy végre valahá
ra egy félmillió, holnap talán
egy millió amerikai munkás gon
dolkozik
él
Itt már befejezhetném az írá
som, mert akik igazán gondol
koznak, azok úgyis megálltak
egy pillanatra, hogy az imponá
ló szervezett erőt gondolatban
felmérjék és azok megértették,
hogy van okunk a hála Isten-re.
De én találok még több örö
met is a sztrájkban, még akkor
is és ezt nyomatékosan is
métlem, ha az győzelemmel
nem járna, bár én hiszek leg-
A sztrájkban ott a legegysé
gesebbek a munkások, ahol a
legjobban ki voltak uzsorázva,
ahol köztük a legélesebb válasz
falakat emelték a ragadozó tő
kések, ahol elképzelhetetlen nyo
morult volt a sorsa az amerikai
proletárnak.
A déli államokban, ahol rá
uszították mindenkor a fehért a
színesre, ahova tiz-tizenöt éve
azzal a jelszóval csalták az ame
rikai iparbárót, hogy "olcsó an
golszász munkást és olcsó vil
lanyt" adnak a számára.
fU, .%*• ?.•'frv?/í»:-wK
lenni? kérdezte Tamás s hangja és tekin
tete többet árultak el, mint amennyit akart.
Ez az, amit magam sem tudok!
kacagott Any. Mert egy okos öreg néni
től azt hallottam, hogy az "igazi" legtöbbször
nem az a szép, előkelő, gazdag, okos és sze
retetreméltó gentleman, akiről a mamák ál
modnak, hanem sokszor egyszerű származású,
kimondottan csúnya, szegény, vagy ostoba,
sőt kiállhatatlan, vagy gonosz, de egy leány
számára mégis ő az igazi s annak kivüle más
nem kell, ezerszerte különb se.
A férfiakra nézve is áll ez! erősítet
te Dakó, aki maga se tudta volna okát ad
ni, hogy miért maradt hűtlen menyasszonya
miatt vénlegény, holott nála szebb és módo
sabb lányok is szívesen felhúzták volna ka
rikagyűrűjét.
Jelenleg csak annyit tudok, hogy egy
jockeynak szivesebben nyújtanám kezemet,
mint egy tudósnak, aki nem ért a lovakhoz.
És mivel még jó néhány esztendő választ el
a vénlányságtól, hát nem hirtelenkedem el a
férjhezmenést. Mert én ugyan mindent sze
retek, ami divatos, csak a válópöröket nem.
S ha egyszer kezemet valakinek nyújtom,
ahhoz hü maradok halálomig, vagy az ő ha
láláig, mint anyukám maradt apámhoz. Pe
dig neki több kérője van, mint nekem
mondta Any.
Azután sétára indultak a tő körül. Any
leszakított egy-egy feltűnően szép virágot s
fUgy felbokrétázta velük a legényeket, hogy
Htomban elmehettek volna vőfélyeknek a me
sebeli királylány lakodalmára. Tamás is ci
pelt egy nyaláb virágot, abból Any később
koszorút font s Kalifa nyakába akasztotta.
Midőn séta után visszatértek táborhelyükre,
Muellerné azt kérdezte a fiuktól, tudnak-e ré­
cselekszik egység­
ben.
Végre elértünk odáig, hogy
egy félmillió, talán egy millió
egy-sorsu munkás, egy szerve
zetben, egy akaraton van és ez
olyan eredmény, amiért érde
mes minden ujabb nyomorúsá
got, a sztrájk minden átkát el
szenvedni. Még egy vereséget is
érdemes érte, ezért a nagy egy
ségért elszenvedni.
ny
Hát milyennek kellene az igazinak
Mrs. Mueller tréfásan megfenyegette lá
nyát, de lopva könnycseppet törült ki sze
méből.
Apukád valóban az igazi volt... a lá
nyok azonban gyakran tévednek s csak asz
szonykorukban veszik észre, hogy nem az
igazit választották. Na, de térjünk vissza a
businessre. Cíondolják meg az urak, mikor né
zik meg a "Szívesen látunk" farmot s érte
sítsenek szándékukról hogy ajánlólevelet
adhassak Tanner kapitányhoz.
Engedelmével jövő szombat délután­
ján tesszük tiszteletünket, mivel egész héten
dolgozunk. -*-i
És akkor jövő vasárnap másfelé rán
dulunk ki! jegyezte meg Any olyan magá
tól értetődően, hogy Tamás örömében nem
tudott hová lenni.
Hála Istennek...
Amit akkor ígértek, azt meg
adták.
A déli államok hegyi lakós
sága negyednapszámért ment
dolgozni, a néger lakosság tized
napszámot ha kapott azoktól,
akik hitelbe, de uzsorakamatra
müselyembe öltöztették ezt az
országot.
Ha. egy félmillió munkás New
Yorkban, Illinoisban vagy Ohio
ban sztrájkolna, akkor örülnék
a munkás szolidaritás nagy meg
nyilatkozásának, de ünnepem
van, mikor az Old South elma
radott, tanulatlan és tudatlan
munkásai ennyire megtanulták
az összetartást.'
Óh, én nem szoktam képmu
tatni én jól tudom és azt el is
ismerem, hogy ezt a nagy össze
tartást itt-ott "erélyes" picke
teléssel kell bele verni a mun
kások fejébe- De ha ugy van,
akkor azt a tőkésektől tanulták,
akik iskolát csináltak itt belőle,
hogy milyent koppan a proletár
.!"• fejeken a felfegyverzett U|u-
tyk bunkója.
okot is találok arra a pogány
örömre, amit Mr. Hoover vagy
Mr. Hearst bizonyosan kom
munizmusnak neveznének, de a
miről én azt tartom, hogy az
igazi amerikanizmus legszentebb
hagyománya.
És mikor a sztrájk ajándékait ditve, hanem egész másról szók
éi akarom könyvelni, még több tak marakodni.
Én örülök és velem együtt
minden értelmes munkásember
örül annak a becstelenül elmér
gesedett vitának, amit a kapita-' vérfürdőit, a
"j*
AMERIKAI MAGYAR HÍRLAP v
gi magyar nótákat? Mert azokból még ő is
emlékszik némelyikre és szer$tné,ha énekel
nének.
Csakhogy az én hangom olyan, mint
a repedt fazéké, befogja fülét, aki hallja
Szabadkozott Dakó.
No, nem lesz olyan veszedelmes!
Él én se vagyok operaénekesnő.
Hát melyiket szereti a nagyságos
alszony kérdezte Tamás.
Az az ő nótája, hogy: "Csak egy
lány van a világon" azt éh
is
Az erdőbe már árnyak suhantak, leta
karták a tó ragyogását, lopkodták a virágok
szinét, nagyobb csendre intették a2 erdő la
kóit s kirándulóink mégis szinte vohakodva
ültek fel lovaikra. Valószínűleg egyikük éle
tében se volt gyakori egy zavartalanul kel*
lemes nap. Kalifa bizonyára nem tudta mire
vélni, miért ölelgeti fiatal úrnője s miért dú
dolja fülébe: "...Érik a gabona..." Meg
rázta karcsú, felkoszorúzott nyakát
s
költ. Ideje is volt, hogy induljanak. Alig ér­
listák és a ragadozó tőkés osz
tály sajtója folytat a kormány
nyal.
Hogy élelmezze-e a szövetsé
gi kormány az éhes sztrájkóló
kat vagy az útszélre lökje őket,
hogy az éhség szorítsa vissza
őket a munkába.
Én hiszem, hogy Rooseveltnek
a humánus kormánya igenis
minden éhes embert ellát a leg
szükségesebb élelemmel, akár
sztrájkol, akár nem de ha ez
nem igy lenne, ha a tőke láza
dása megfélemlítené Hopkinst és
Richberget én még akkor is
tudnék a nagy vitának örülni.
Tudnék örülni azért, mert is
merem a proletár sorsot és is
merem az amerikai munkásmoz
galmak véres történetét, amely
nek minden lapja és minden be
tűje verejtékes vérrel volt meg
írva.
És én tudom, hogy a nagy és
véres "homesteadi sztrájktól"
kezdve, amely az amerikai gyár
ipar első nagy csatája volt, ez
a kérdés soha nem lett megpen-
Régebben legfeljebb ha arról
lehetett vitázni, hogy rábizzák-e
a szegény, küzdő és sztrájkoló'
mukásságot a munkaadók zsold
jába fogadott véreskezű gangsz
terekre, vagy egy szusszantásra
lenyomják őket szövetséges had
sereggel.
Én ismerem a Haymarket vé
res krónikáját, a Mingo mezők
Ludlow mészár­
csendet.
Hát
kis
tlidoml
dicsekedett Any.
Kezdjük hát!
Timásnak határozottan szép, erÖi hang*
ja volt. Anyé csengő, iskolázott, anyjáé kis
sé fátyolozott, de kellemes, sőt Dakó mélyen
dörmögő hangja is jóval kellemesebb, mint
ő maga hitte. Ezt a dalt iskolás kora óta sok
szor énekelte Tamás, de soha több érzéssel,
mint Any felé fordulva.
Szép volt! dicsérte Mrs. Mueller.
No, most a Mr. Kürtösy nótáját!
biztatta Any.
És Tamás nyomban szót fogadott.
Érik a gabona, melegek a napok
Érik szerelmünk is, mert forró a szivem,
Hétfőn virradóra aratásba kapok.
Légy te aratója, édes egyetlenem!
Ennek a nótának a szövegét nem értette
meg Any, anyjával magyaráztatta meg s ak
kor roppant tetszett neki.
Tanítson meg erre! Lassan mondja
és dúdolja kérte Tamást Any.
És együtt mondták és dúdolták. Bár
mily idegenszerüen ejtette is ki Any a ma
gyar szavakat, Tamás szinte belesápadt a
gyönyörűségbe, mikor felé fordulva mondta,
nagy igyekezettel, háromszor is egymás
után: "Érik szerelmem is, mert forró a szi
vem"... (Bárcsak valaha igaz lenne! fo
hászkodott magában a legény, aki már eg^
gondolattal se védekezett az ellen a szerelem
ellen, mely saját véleménye szerint is őrült
ség volt.) Mire hazafelé készülődtek, Any
már hibátlanul tudta a számára uj nótát.
prüsz­
lás átkozott gyalázatát és csak
arra emlékszem, hogy a nagy
sztrájkokban csupán egy kér
dést ismertek.
Hogy a deputyk egyenként
löjjék-e le a sztrájkolókat, vagy
a katonaság egyszerre végezzen
a küzdő munkásság táborával.
És mikor később, az olajtól
piszkos Harding kormány keze
nem merte a háborúból akkor
hazatért munkások ellen a had
sereget kirendelni, legalább a
birói parancsot, a Daugherty fé
le átkozott tiltó parancsot kiad
ták, amely átokként feküdt itt
tizenöt éve a munkásságra*
Dé élelmezésről, segélyezésről
soha itt azelőtt sztrájkban nem
hallottunk.
Most már azon vitatkoznak
és ha nem is merné a Roosevelt
kormánya az egyenes segélyt
megadni aminthogy meg fog
ja adni, ha arra szükség lesz,
hála legyen az Istennek, a sors
nak és annak az egy nagy em
bernek, hogy már legalább vi
tatkoznak a dologról.
Hát ezekben á dolgokban lá
tom én az uj dealt, amire ma
már el vagyunk keseredve, ami
még nem tette bőségesen a ke
nyeret az asztalra, de amely már
igazán uj hazát csinált ebből a
nagyszerű országból.
Ezekre a dolgokra kell gon
dolnunk, miközben a keserves
holnap ujabb csalódá&it szám
láljuk és ezek az értékek azok,
amelyek pogány örömre, mély
séges hálára indították legalább
e sorok szerény íróját, mikor az
első "first class" sztrájk alkal
mával mérlegre tette az uj dealt,
hogy a régivel, a Harding- Coo
lidge-Hoover dealjével összeha-
"j |»1f t'
SZENTIMREI MÁRYHA||H|imi||||||||||||||||[|||||H|||H|||||H||||||imimill||||||HIIII|||HIIIII|||||||H|||||||||||||||H||||||||||||[||||||||||||||||||||||HIIIIIII
tek haza, permetező eső itatta a földet. A le
gények meg is áztak kissé, míg az istállótól
hazagyalogoltak. Szótlanul, mintha összebe
széltek volna. Gmk otthon térte meg Dakó
a
ez
Síép flap völt,
ugy-e?.
Az! hagyta rá Tamás. Többet nem
mert mondani, mert félt, hogy elárulja
magát.
Több ilyen szépet is csapunk, ha «l
jöftnek a farmjukra.
Azt még meg is kell érni!
Dakó ezúttal nem volt hajlandó semmi
féle kételkedésre. Kiderült, hogy ő még job
ban vágyik a farmra, mint Tamás. Igaz,
hogy ő már régebben dolgozott a gyárban.
Olyan jó kedve volt, hogy madarat lehetett
volna vele fogatni. Amikor lefeküdtek s el
oltották a villanyt, rákezdte:
Szóltál valamit, Tamás?
Nem én, egy kukkot se.
No, ha nem is szóltál, látom fa. amit
látok....
Ugyan mit lát?
Csak halk kacagás volt a felelet és mikor
iPimás megismételte kérdését, az a pajkos
*töasz: vj
Te se szóltál
semmit, én se
Tamás mérgelődött, hogy barátja talán
észrevette, mennyire belehabarodott Anybe,
-i— holott lehet, nemcsak azt vette észre, ha
nem egyebet is, amiről Tamás álmodni sem
mert volna... Dakó könyvekből nehezen tu
dott ugyan olvasni,
de
szólók.
ismerősei lelkében
sokkal jobban.
A rájuk következő héten Dakó mindket
Éljük számára szabadságot kért s kapott a
gyár igazgatóságától. Szombaton felvették
munkabérüket s később ünneplőbe öltözve
elmentek Muellerékhez, hogy Mrs. Muellert
megkérjék, irja meg az igért ajánlólevelet
Tanner kapitánynak. Megint egy kellemes
órát töltöttek a hölgyek társaságában s egy
szersmint megkérdezték, hajlandók-e másnap
ujabb kirándulásra?
Én most nem ajánlok egész napos
kirándulást felelte a háziasszony. Ha
nem Any kilovagolhat magukkal s azután
ebédre szépen hazajönnek.
Akkor talán engem is használhatna
itthon krumplit hámozni, vagy más egyébre?
érdeklődött Dakó.
Köszönöm... de csak menjen és vi
gyázzon a gyerekekre. Tudom, hogy az
Óhazában katuskának csúfolják a konyhán
forgolódó férfiakat.
De most Amerikában vagyuttk.
Azt akarom, hogy nálam mindig ugy
Uj felfogás hódit az egész
világon.
Az utolsó harminc évben az
ellen kellett védekeznünk, hogy
ne vigyázzanak olyan nagyon
fogadatlan prókátorok és erkölcs
vadászok az egészségünkre, az
életünkre és az erkölcsünkre.
Világszerte megpróbálták a
prohibició formáját, s néhol (teak
az italt, máshol a cigarettát, a
kártyát, a lóversenyt tiltották
meg, aszerint, hogy hol milyen
fajta öreg nénik és crooked po
litikusok vették az erkölcsvé
delmet a kezeikbe, és miféle
vesszőparipán kívántak lova
golni.
A depressió aztán időt adott
a gondolkozásra a prohibició
korlátjai közé szorított emberek
nek.
Elkezdtek gondolkozni, hogy
voltaképpen és igazában ki a fe
nének van köze hozzá, ha va
laki sört, bort vagy pálinkát
akar inni, vagy ki avatkozhatik
sonlitást csináljon.
Aki nem tud ezeknek az ered
ményeknek örülni, annak hiába
tennék a szájába a sült galam
bot.
Virrad emberek, virrad test
vérek és az arra a bizonyság,
hogy immár a munkás-agyvelők
ben kezd virradni, immár egy
millió elnyomott szegény prole
tár egységesen merészelt éf
tu
dott eljárni.
Adassék érte hála mégegyszer
az Istennek.
1934 SZEPTEMBER 13.
ft
érezzék magukat, mintha az Óhazában len
nének.
Másnap olyan szép idő volt, hogy még
tenyérnyi felhő se úszott az ég kéksé
gén,
Ma messzebb megyünk
Any. Előre, mindig csak előre!
Már jó ideje ügethettek, mikor Tamás
miistangja megint rakoncátlankodni kezdett.
Hadd nyargaljon kedve szerint
fördult Any Tamáshoz. Érjenek utói en
gem!
Kalifa csak azt várta, hogy
úrnője
eressze kantárját. Repült, mintha
pályán kellene dijat nyernie. A mustangoknak
Se kellett biztatás. Dakó néhány perc múlva
mégis elmaradt társaitól. Talán nem
is
totta nagyon fontosnak, hogy utóiérje őket.
Tamás ellenben összeszedte minden tudomá
nyát s annyira iparkodott utóiérni Anyt,
mintha attól függött volna jövendő boldog
sága. (Az országúton sűrűn feltünedező
autók utasai valószínűleg azt hitték, hogy
üldöz valakit.) Már habrongyok szakadoztak
tarkájáról s mégis egyre nőtt a távolság
közte s a leány közt, míg ő meg nem álli
táfta Kalifát.
Enyém
a nagy
mondta
meg­
verseny­
tar­
dijl kiáltotta
ve a legény felé.
És mégis én vagyok a nyertes...
mert én gyönyörködtem kipirult arcában,
csillogó szemeiben... hajlandozó derekában
^zt szerette volna neki felelni Tamás. Jaj,
de angolul nem tudta volna magát igy kife
jezni magyarul meg Any nem értette vol
na meg^A leány megvárta, mig mellé lo
vagol. .T-
nevet­
Gyakran álmodom arról, hogy én va­
gyok a U. S. A. legkitűnőbb női lovasa s ha
szegény apus élne, bizonyára az is lettem
volna. De hol maradt Mr. Dakó? Valóban,
csak egy távoli mozgó pontra foghatta rá
Tamás, hogy az. Mig bevárták4 Any meg
jegyezte
v
Ugy megkedveltem Mr. Dakót, kár,
hogy elmennek s akkor soká nem látjuk
egymást.
Csak egy szavába kerül s maradunk.
Szép... de annyira önző mégse va
gyok! A lovaglás önöknek csak szórakozás
a farm pedig a megélhetés. Majd elmegyünk!
m&gukhoz, ha csakugyan bérlik a farmunkat
s majd ismét lovagolunk együtt a gyönyörű
Vale völgyben.
Hátha rövidesen férjhez megy a Misá
s akkor el se jön! mondta Tamás mo
solyogva, de tekintete elárulta szomorúságát.
(Folytatjuk).
MINDENKI ELPUSZTULHAT
bele, ha valaki a pénzét
fel
akarja tenni a lovakra.
A prohibició kétes áldásai itt
kezdődtek, az ellenáramlat is itt
volt a legerősebb.
A prohibiciót elsöpörték, egyik
állam a másik után állítja, hívja,
csábítja vissza a lóversenyt, több
államban sor jegyekkel akarnak
spekulálni, pár nyugati állam a
gamblérozás minden formáját
régebben megengedte.
Ha soká igy tart, akkor még
a "vice" legpirosabb formajarol
is leveszik az álarcot, és talán
újra engedélyezett és orvosi fel
ügyelet alá helyezett intézetek
nyújtanak kielégülést azoknak,
akik aat máshol meg nem talál
ják.
És ahogy a depressió előtt a
prohibiciók különböző formája
átviharzott az egész világon, ma
az egyéni szabadság liberaliz
musa hódit minden országban.
Franciaországban erősen köve
telik, hogy engedjék meg ujrá
a "zöld démon", az absinthe áru
sítását és gyártását és ne avat
kozzék bele az állam, hogy ki
a
delirium-tremens ipilyen fajtájá
ban akar meghalni
Valószínű, hogy még
ebben
az évben újra gyártanak
sinthet Franciaországban, és
ab-
az
arra szomjas italos embernek
nem lesznek bootleggerek mér
ges hamisítványaira szorulva.
Ha ez igy tart, még meg
éljük, hogy Pennsylvaniában
vasárnap a mozikat megnyit
ják.