Amerikai Magyar hirlap = American Magyar journal. [volume], October 11, 1934, Image 2

About Amerikai Magyar hirlap = American Magyar journal. [volume] (Youngstown, Ohio) 1911-1942

Image provided by: Ohio History Connection, Columbus, OH

                
ií$* 2-IK OLDAlt
4WBBSSS
í
ii
tv
ft
Í
i*-
,•
&
i'
e*
|v
s»
fc
A't*
-$.
&
i*n
.•"•^v,:/ '.: :v" .vK'"
II.
Ahol a halászok tanyáztak, azt
a külvárost Sorrento-nak nevez
ték és ma is ugy hívják.
A Vieux Carre szélénél, a né
ger negyed végénél kezdődik és
elhúzódik vagy nyolc mértföldre-
Szegény halászok lakták, akik
közül csak a családosnak volt
egy knnyhója és rajtuk kivül a
családos trapperek családjai lak
tak ott, mikor a családfő leint
tartózkodott a bayok közt.
4
í
Rajtuk kivül tengerészek, le
tört munkások, szegény napszá
mosok lakták Sorrentot, az az
osztály, amelynek a tagjai csak
ünnepnapokon mentek be New
Orleansba bámészkodni. Akiknek
pénzük nem igen volt, hogy a
Maison Regina department üz
letét belülről valaha is megnéz
zék.
Akkor még Sorrento külön
Itözség volt.
És New Orleans Chamber of
Commerce-ja kisütötte, hogy ezt
a várost hozzá kell Orleanshoz
csatolni, mert akkoriban kezdő
dött az a mánia, hogy a városok
lakosságban versenyeztek egy
mással.
Én nem nagyon értettem meg,
hogy mi
különbség abban, váj­
a
jon Orleansnak hivatalosan vagy
ténylegesen több-e a lakossága,
de mar már nngvon tudom, hogy
van a dologban borzasztó nagy
különbség.
Elsősorban az a különbség,
hogy a becsatolt falvak lakosai
városi lakókká avanzsálnak és
azontúl városi adót fizetnek.
Azontúl az a különbség, hogy
minél nagyobb 3 lakosság szá
ma, annál több lcölcsönt szabad
felvenni a városnak. És tudom
ma már, hogy az ilyen városi
•kölcsönökre, amikből iskolát, kór
házat, szóval középületeket emel
nek, a politikus meg a bankár
urak ráfizetni soha nem szoktak.
Szóval most már értem, hogy
,Sorrentot mért kellett Orleanshoz
csatolni, de akkor csak azt tud
tam, hogy a Colonel tisztában
van mindennel és az utasítást
tőle fogjuk megkapni.
A halászok azonban jól tudták
már akkor is, hogy
becsatolás
a
adót jelent a számukra, meg azt,
hogy New Orleans rendőrsége
is bele fog azontúl avatkozni a
sorrentoi dolgokba, ha a nyomor
tanyát be fogják a városba sza
vazni.
ɧ mert látták, hogy a Colo
nel pénzzel játszik és mert tud
ták, hogy a választásra sereg
lettünk oda, könnyen kiszámí
tották, hogy az ezredest Orleans
ban pénzelik és hogy mi a be
csatlakozás mellett akarunk sza
vazni.
A választás előtti egy-két nap
itt-ott már összeveszések, holmi
verekedések is estek és a colo
nelnek nagy munkájába került
lecsendesiteni a halászokat, hogy
ő benne bizhatnak.
A választás reggelén ott ül
tünk mindannyian egy táborban
és akkorra már voltunk vagy há
romszázan, de még mindig nem
mentünk szavazni. A Colonel
Orleansban volt és őt vártuk.
Mikor megérkezett, három
három dollárokat osztogatott síét
közöttünk.
De mi akkorra már nem örül
tünk a pénznek és az egész mu
latság ize keserű lett mindány
nyiunk szájában.
Mert azt láttuk, hogy halász
barátaink puskákkal várnak Sor
rento uccáján bennünket (egy
hosszú ucca volt a város a viz
mentén) és ugy éreztük, hogyha
lojálisak maradunk a Colonelhez,
akkor a barátainkat fogjuk el
adni. .p
Viszont $ Colonelt sem akar
tuk double-cross-olni
A legeslegjobban azonban éz
fájt mindannyiunknak, hogy ma
gában az ezredesben csalódtunk.
Előttünk a Colonel a becsület
megtestesülése volt és ha a hobó
társadalom becsület codex-je és
a társadálmi becsület közt volt
is egy kis különbség, azért mi a
fajtánk becsületére büszkék vol
tunk és most azt kellett lát
nunk, hogy az ezredes a bará
tainkat eladta:.
Mikor a Colonel & pénezt ki
osztotta, megmondta, hogy vár
junk és egyedül indult el, hogy'a
puskalövésnyire levő sorrentoi
szavazó bódéhoz elmenjen.
Messziről is láttuk, hogy fé
ny egetőleg fogadják és attól fél
tünk, hogy lelövik, mielőtt a
bódét 'elérné^ Amely esetben vér
öntözte volna aznap Sorrentoban
az uccákat.
Nem bántották és mikor oda
értek, összesúgtak vele és meg
könnyebbülve láttuk, hogy csak
hamar visszafordult és ütban volt
mihozzánk.
A táborban azután megmond
ta. hogy hogyan kell szavaz
nunk.
Hosszú beszédet mondott és
elismerte, hogy double-cross-ol
valakit. De mindjárt azt is hoz
zátette, hogy ezért a lelkiismeret
nem bántja. Mert azokat double
cross-olja, akik nem érdemelnek
mást tőlünk. Akik a barátainkat
rá akarták kényszeríteni, hogy
csatlakozzanak az eladósodott
nagy városhoz.
(Az elnyomatás korszaka alatt
New Orleansnak a carpet bag
ger'ek annyi adósságot csináltak,
hogy nyolc év alatt minden bir
kos befizette adóba a birtoka
telies értékét-)
Es elmondta, hogy azokat
akarja double-cross-olni, akik ar
ra már azért is rászolgáltak,
mert a választást csalásra akar
ták használni.
Akik meg akartak bennünket
i
i i
i
fi
i!
i
i
ÜS
Levélpapírra, Boritékra»
Névjegyre, Üzleti Nyom-
i tatványra
HA EGYLETÉNEK
Alapszabály könyvekre,
Meghívóra, Belépti je­
gyekre, Plakátokra vagy
Nyugta-könyvekre van
szüksége forduljon hoz-
zánk bizalommal
.••••'•'•. ••,"•' .vJ
a
v
mindannyiunkat fogadni, hogy
általunk Sorrento polgárságát le
tudják szavazni.
És arra utasított bennünket,
hogy azonnal menjünk mindany
nyian a sorrentoi szavazó bódé
hoz, ahol az egyesülés ELLEN
tegyünk a S2&vazólapi£*'í{ei,l*i«
tet.
Hát erre nem kellett bennün
ket biztatni.
És mikor a bódého^ éltünk,
ott halász-barStaink már újra a
régi barátsággal és szélesre mo
solygott arcokkal fogadtak ben
nünket.
Én akkor szavaztam először
ebben az országban és természe
tesen a barátaim mellett és a
Colonel parancsa szerint csinál
tam a keresztet.
Sorrento nyert, New Orleans
akkor nem tudta a külvárost el
nyelni és tudomásom szerint az
nem sikerült egész a háború
utánig. Csak mikor a Florida
láz az egész Gulfmentét elfogta,
akkor csatoltak New Orleanshoz
még vagy nyolc külvárost.
Ha nem irnám, akkor is tudná
mindenki, hogy a választás fe
ne nagy mulatsággal végződött.
A Colonel, aki napokon át cso
dálatosan megtartotta a józan
ságát, kipótolta aznap a mu
lasztást és azon az estén a ha
lászok fizettek és mi voltunk a
vendégek.
Hegyen-völgy ön lakodalom lett
volna a dologból, ha hegyek is
lennének a Delta-országban de
a lakomához igazán semmi a
világon nem hiányzott.
Kivilágos kivirradtig muzsikál
tunk, danoltunk, meg táncol
tunk és a jókedv olyan volt,
hogy még a kártya meg a dice is
szünetet tartott egy estére-
Ugy éreztük, hogy a Colonel
nek teljes igazsága volt, hogy
ÖNNEK
LAPUNK NYOMDÁJA
AMERIKAI MAGYAR HÍRLAP
mi nem Orleansnak, hanem Sor
rentonak tartozunk hűséggel és
hogy az orleansi crookok megér
demelték, hogy eret vágjon raj
tuk a Colonel. Mert ök mentek
az ezredes után, nem az ajánl
kozott nekik, hegy a szavazato
kat liferálja a hobóktól.
Hát a dinom-dánomnak min
dig vége szokott lenni és ren
desen fejfájás van belőle, de ez
a mulatság különösen keserves
ébredéssel végződött.
Ahogy másnap beszállingóz
tunk a városba, rájöttünk, hogy
a politizálás nem való a dzsun
gelnak és hogy a double-cross-t
a politikában nagyon meg szok
ták bosszulni.
A new orleansi lapok az ese
tet felfújták és nagy head line
okban irták meg, hogy Sorrento
csalással csúszott ki a csatlako
zásból, hogy ott a hobók százai
szavaztak. (Azt nem irták meg,
hogy a hobókat ők importáltat
ták a városba és ők akartak
bennünket, szavazat-csalásra hasz
nálni.)
Dühöngött a hobókra, a más
kor olvati barátságos városban
mindenki.
És a választás utáni nap esté
jén a .vészhírek egymásután ér
keztek a dzsungelba.
Húsznál több hobó volt a du
tyiban, akiket csavargásért el
fogtak.
És valamennyit ot dollárokra
büntették, de. a nagyszerű ame
rikai rendszer minden büntetés
mellé "cost"-ot tüz, ami hat dol
lár egynéhány cent volt minden
esetben.
Mi hárman, Two Bits-el meg
Spotty-val természetesen a Fern
Street felé tartottunk, amelynek
zsalugáteres ablakai mögül creol
lányok k&öDgtak a járókelőkre-
S mert mi már akkorra ugy-
Újságot, Könyvet, Nyom­
tatványt soha ne rendel­
jen, amig tőlünk nem kér
árajánlatot.
OLCSÖN, ÍZLÉSESEN
GYORSAN, PONTOSAN
késalt és- szállit min
denfélji
N Y O A V Á N Y
az ország bármely részébe
ahogy ki voltunk öltözve, a
rendőr bennünket nem bántott.
De már a lányoknál megtud
tuk, hogy "nyílt szezon" van a
hobókra hirdetve a városban és
hogy egy csomó már be volt
kasztlizva. .*
Nem mertük a lányokat ott
hagyni, nem is kellett a barátsá
gos hajlékból távozni^ de azzal
csakhamar tisztába jöttem, hogy
a választás izgalmas heteiben
szőtt nagyszerű álmaimnak be
fellegzett és hogy a hasamon le
vő övben hordott tőkénket Ott
hagyjuk.
Közel hatvan dollár volt már
akkor a közös kasszában, a zse
beinkben is volt egy pár dollár,
de mikor a zongora-verklik meg
szólaltak és Spotty elkeídte azt
a tamburájával kiséfni és külö
nösen mikor Two Bits Mike a
"Down the Mississippi dear old
Mississippi" zenéje mellé a
"Wien, Wien nur du allein"-t
kezdte dalolni, bősz sejtelmeim
mel megéreztem, hogy a Fern
Street-i házból egy vas nélkül
fogunk elmenni.
Ebben a várakozásomban nem
csalatkoztam, de azt nem mond
hatnám, hogy valatiii túlságosan
bánkódtam.
Fényesen mulattunk és csak
másnap délután, estefelé tértünk
vissza a dzsungelba.
Ott tudtuk meg^ hogy nem is
vesztettünk semmit azzal, hogy
a pénzünket elvertük.
Akkorra már közel negyven
hobó volt elfogva és a Colonel
szépen visszaszedte azt a pénzt
ami megmaradt a hobóknál.
Nem tett ki ugyan az egész
summa csak vagy kétszáz dol
lárt, tjshát nem volt elég arra,
hogy a negyven rabért lefizesse
a tizenegy dollárokat fejenként,
de azért biztosított róla bennün
ket, hogy az ügy el lesz intézve.
A gyűjtés és a gyűjtési gyűlés
nem valami simán ment.
A nagy választási züllés után
fej fájós és rosszkedvű volt min
denki és sokan arra az állás
pontra helyezkedtek, hogy a rab
cimborák szépen üljék ki azokat
a nyolc napokat, amiket rájuk
kimértek és biztosította egyné
hány hobó a Colonelt, hogy emi
att nem fog azoknak a rangja
semmit szenvedni és hogy ez a
szerencsétlenség egyáltalán nem
először fog velük történni.
A Colonel azonban türelmesen
megmagyarázta, .hogy ezzel az
ügy nem lesz elintézve, hogy ak
kor az üldözés tovább tart és
hogy amennyiben nem tud vég
leges békét csinálni, vége lesz a
new orleansi "happy hounting.
ground"-nak örökre, ott mindig
üldözni fognak bennünket-
Hát arra senki nem gondolt
szívesen, hogy Orleansba ne le
hessen soha büntetlenül bemen
nünk és csakhamar előkerültek a
szavazási dollárok maradványai
a zsebekből.
És másnap reggel a Colonel
bevitte a pénzt New Orleansba,
ahonnan délfelé diadalmasan és
negyven kiszabadított fogollyal
tért vissza.
Nemcsak a pénzt adta oda,
hanem egy kis "plain talk"-ot is
rendezett a rendőrség fejével és
a politikai ward bósszal, aki a
double-cross-ért fel volt bőszül
ve.
Megmondt* ttekik, hogyha a
hobók üldözésével nem hagynak
fel, akkor kétféle módon szer
zünk elégtételt, vagy kétféle mó
don'fogjuk a háborút folytatni.
Először elmegyünk az ellenzé
ki újsághoz, ahol a Colonel le
esküszi, hogy pénzt kapott a
ward bósztól és leleplezi, hogy
mire akarták a hobókat hasz
nálni.
Azutáfi bevonulunk háromszá
zan csavarogni a városba és ha
elfognak bennünket, háromszáz
hobót kell a börtönökben etetni.
Hogy melyik fenyegetéstől
'X •eá'Jé*1'
Lo«' Angelesben ot emberrab
lót életfogytiglani fogságra Ítél
tek és niert minden elitéltnek
két ilyen büntetést szabtak a
nyakába, az illetők soha nem
kaphatnak kegyelmet.
Az első pillantásra ugy íáts?ik
hogy helyes és igazságos az íte
let.
Az etnherrablok nem érdemel
nek irgalmat.
Előre megfontolt szandékkal,
biinük teljes tudatabán fbgnak a
tervük kiviteléhez és a társada
lom nem lehet elég szigorú ve
lük szemben, nogy a bűnözésnek
legalább ézt a kegyetlen formáját
kiirtsa.
Ha az emberrablókat halálra
Ítélnék, ahogy több államban azt
megteszik, az ellen nem lenne ki
fogása egyetlenegy polgárnak.
A fenti ítélet ellen azonban 4e
het és kell kifogást emelni.
Nem a kegyetlenség miatt, ha
nem a ?ért, mert az ilyenfajta Íté
let nagyban emeli és súlyosbít
ja a börtön-problémát.
Akit öt-tiz-husz-negyven évre
ítélnek, de lehetővé teszik a sza
mára tiz-husz vagy akárhány év
múlva a kegyelmet, esetleg az is
rendesen viseli magát a börtön
ben.
De akitől minden lehető re
ményt elvesznek, akit azzal a
tudattal küldenek a fegyházba,
hogy,onnan élve nem lehet neki
kikerülni, azzal egy-egy problé
mát csuknak a börtönbe.
A nagytokének hot-springsi
összeesküvése természetesen azt
is elhatározta, hogy az úgyneve
zett "Securities Act"-et ki kell
a legközelebbi kongresszusnak
végezni.
.. A Securities Act szabja meg,
hogy a részvénytársaságok igaz
gatói felelősséggel tartoznak azo
kért a csalásokért, amiket a ne
vükben és a javukra elkövetnek
az alkalmazottak, mikor a kö
zönséget becsapják.
A polgárság legnagyobb része
nem tartotta annak idején ezt a
törvényt nagyon fontosnak és
nem értette meg, hogy mért fáj
a dolog olyan nagyon a Wall
ijedtek meg, azt nem tudjuk/
A politikus és a rendőrfőnök
elismerték, hogy a Colonelv az
erősebb és zsebrevágták azt a
kétszáz dollárnyi összeget, amit
a békéért felkínált.
De Colonel Holden-nal ki
kezdeni nem mertek. Tudták,
hogy ő érte nemcsak a hobók
"vennék ostrom alá" a várost,
ami a rendőrfőnöknek nem kel
lemes mulatság, hanem hogy elő
kelő barátai is vannak, akik az
ezredesért akcióba lépnének.
A békét tehát megkötötték és
ezzel vége lett a választási csa
tának.
Nekünk más hasznunk nem
volt, minthogy víg világot' él
tünk vagy öt hétig és hogy
sorrentoi halász-barátaink falu
ját megmentettük az elnyeléstől
egy hosszú időre.
A new orleansi választások
tisztábbak azóta sem voltak, de
kétlem, hogy a választásokra
azontúl direkt importálták a vá
rosba a hobókat-
A hobó-tábor természetesen ki
volt fosztva és Mike a kockákat
is hiába zörgette..
Másnap harminc vasakért
hordtuk a banánt át a hajóról és
bátran elhiheti mindenki, hogy
azzal a munkával megszolgál
tuk a fényes napszámot.
De Spotty akkor is fütyöré
szett, mikor a banán-ágak alatt
megroskadt, én akkor is arra
gondoltam, hogy délután a Ca
bildo hűvös könytárában fogok
tanyázni, Two Bits pedig azt
számolgatta, hogy dolgoztunk
hobók vagy negyvenen, akl(k
mind harminc centeket keres
tünk, estére hát lcíe thance-e
kockázni.
VESZEDELMES SZIGORÚSÁG
DOLGOK, AMIK FAJNAK
És aznap este már újra Y&lt
elég ital a dzsungelban...
V,
Tffr
is?*.
1934 OKTÓBER ltK
Mert az mindent el fog fel
vetni, hogy onnan törvénytelj|
nül kijöjjön.
v
1
Annak semmiféle desperált
nekvési kísérlet nem képez teÉ
rort, mert több büntetést a re
ménytelenségnél nem kaphat. í
Az nemcsak maga keresi a n||
minden percében a szökésre az
alkalmat, hanem a fegyenctár
sait is ilyesmibe fogja állandóan
izgatni.
Es ezt még csak nem is ve
hetjük tőlük rossznéven.
Az élő ember legtermészete
sebb ösztöne, hogy a szabad
mozgást keresse.
Keresse akármilyen áron, akár
milyen nehézségekkel szemben.
A nehézségek esetleg vissza
tarthatnak olyanokat, akik a sza
badságot egy hosszú idő múlva
természetes nton is remélik.
De a reményvesztett emberek
minden árat hajlandók megadni.
Ezért veszedelmes az a szi
gorúság, amely megáll
Amig egy embert a társadalom
életben hagy, addig a remény
ségnek legalább egy távoli hal
vány szikráját meg kellene hagy
ni a számukra. Ha nem másért,,
a-kkor azért, hogy ne képezzenek
problémát és veszedelmet a bör
tönben*
Street-nek.
Hogy nagyon fáj* azt akkor
is láthatták, mikor minden követ
odadobtak a javaslat útjába, meg"
most is láthatják, mikor a hot
springsi összeesküvés a törvény
kiirtását kitűzte a programba.
Akik azonban a nagy izgalom
okát nem látták, azok a mttlt
héten megtalálhatták ait & la
pokban.
Az egyik nagy new yorki bank
tizenkét igazgatóját vád alá he
lyezték és közülük három a Se
curities Act alapján fog a bör
tönbe vándorolni, ha van igaz
ságszolgáltatása ebben az ország
ban.
Ugyancsak a mult héten vád
alá helyeztek egy Wall Street-i
broker céget és egy pénzügyi
szaklap kiadóját és mindegyiket
részvénycsalással vádolják.
Ezek a kitűnő gentlemenek
kiválasztották egy társaság rész
vényeit és azt egyre magasabb*
árban, nápról-napra eladták
egymásnak.
Ilyen módon az árakat akár
milyen magasra hajthatták, amit
nem is késtek megtenni és nem
került nekik a játék semmibe
Mert mindig egymásközt deal-'
olta'k.
A "pénzügyi szaklap" aztár*
állandóan szenzációként közölte^
hogy a kérdéses gyárvállalat
részvényei milyen feltűnő módöu
emelkednek és mindig ajánlottat
azokat vételre.
Hétről-hétre bejósolta, hogy
mennyivel fognak azok a papir
rok felmenni és mindig pontosam
bevált a jóslat, a papírok mitt
dig felmentek- Könnyen mehet
tek, mert nem a közönség vá
sárlása, hanem a saját manipulá
ciójuk hajtotta azokat a ma
gasba.
Mikor aztán a lap., olvasói lát
ták, hogy azokról a részvények
ről milyen megbízható és pon
tos jóslatokat közöl az újság,
elkezdtek a papírokat
áron megvenni.
Mikor a részvényeket a kö
zönség hatszoros árban megvet
te, vége lett a mesének, a papir
rok ára leesett és azóta lent van
a pincében.
Hát azelőtt szabadon játlfc*
hatták ezt a játékot, de a Se
curities Act egy kicsit beleszól
a dologba.
Annyira beleszól, hogy a loo
ker házát becsukták, az illető
papirt a tőzsdéről kizárták, a
pénzügyi szakembereket pedig
valószínűleg bezárják.
VI
2
félúton,,
amely megfelelő törvények hiá
nyában nem tudja az ember
rablókat halálra itélni és kivé
gezni, de amely a szabadulás re
ményétől azokat örökre elzárja.
*!A
iA. V