Amerikai Magyar hirlap = American Magyar journal. [volume], October 24, 1935, Image 6

About Amerikai Magyar hirlap = American Magyar journal. [volume] (Youngstown, Ohio) 1911-1942

Image provided by: Ohio History Connection, Columbus, OH

                
Harmadéve látták őket először a fa
luban. A községkovácsnál tartottak meg
beszéléseket. Később az uj suszterral is
összeszövetkeztek, idők multán meg máf 1
polgárházaknál is le-leültek egy két jÓ
szóra.
Nagyon barátságos emberek yoltak.
És nagyon igazat beszéltek.
Először jött a sánta kőműves, Pálfi
János nevü. Jóravaló, családos ember.
Maga házában lakott a város végén, de
amint mondta, adósság nehezedett a
házra, a kamatokat alig győzte megke
resni. Ez szimpatikus vonás volt. mert
itt is alig akadt ember, aki ne átkoz
ta volna a "jószivü egyletet", a fölső
takarékot. Egyébként haragszomforma,
nagybaj uszu emberke volt ez a Pálfi,
beszéd közben nagyokat csapott az asz
talra, kiváltkép ha már négy-öt pohár
italt lenyelt. Ilyenkor kivörösödött a ké
pe, ökleit is megmegrázta, de ugy, hogy
közben mutatóujja rámerevedett a szem
közt ülőre s dörgő hangon ostorost* a
hatalmasok bűneit.
ÍK. másik inkább vékony, keszeg em
ber volt. Szeplősarcu, vöröshaj u, hajlott
orru. Kezdetben zsidónak vélték a for
mája után, aztán utóbb kiderült, hogy
.... bocsánatot kérek: fattyugyerek és
y. anyja zsidónál szolgált annakidején.
Máskülönben szerelő volt. szintén jóra
való ember, de nem tudott olyan érthe
tően beszélni, mint Pálfi. Idegen szava
kat használt. Sokszor emlegette a ka
pitalizmust, a latifundiumokat, a holt
kézi birtokokat, a szolidaritást, a pro
letariátust, az internacionálét. agrárre
formokról értekezett, kollektív gazdál
kodást sürgetett, másféle ismeretlen
fogalmakkal dobálózott. Nem mutoga
tott senkire, nem kiabált, nem csapko
dott három ujjahegyét összecsücsörít
ve vonta le a tanulságokat... a hallga
tóságnak zúgott a feje egy-egy fertály
órai előadása után, de a városiak lát
ható tisztelettel nézték rá, Mondták,
hogy intelligens ember, gondolkodó fő,
autodikta, féléjszakákat gubbaszt könyv
mellett, ismeri ezt, azt, amazt... s itt
megint tucatnyi idegen név buggyant
elő. Még jó volt, hogy ritkán jött, csu
pán fontosabb alkalmakkor, akkor se
beszélt sokat, maga is érezte, hogy az
$ egyénisége nem falura való, mire a
jelenlevők elálmosodtak volna, már
szedelőzködött is.
Annál nagyobb hatása volt a harma
diknak, Bordás Ferencnek. Bővebben
nem ismerte senki, mégis leghamarabb
megnyerte a bizalmat. Nőtlen ember
volt. olykor a lányokat meg is csip
kedte, szelíden csak, nem sértően, leg
gyakrabban jelent meg a faluban, fon
tos hireket tudott, suttogva adta to
vább, ilyenkor "mit szóltok hozzá?"
képpel meredezett az emberekre. Egy
egy semmi hírt olyan hanghordozás
sal tálalt ki, hogy a hallgatók szinte
megdermedtek tőle. Dus fantáziával dol
gozott, szines riportokat szikrázott szét
az alacsonyfalu parasztházak közé. né
ha összehúzott szemekkel nézett körül
gyanakodva vizsgálgatta az arcokat... kik
vannak itt? Megbízhatók?.... A háziakat
kiküldte az utcára szétnézni, nem-e jön
gyanús alak? A zsandárok mikor vol
tak körúton? Nem hallgatózik-e valaki
Aztán kapkodva markolászott elő né*
hány iratcsomót, hadarva olvasott belő
lük.... na? mit szólnak hozzá? Kinek
van igaza?... Egyiknek is dugott a mar
kába csomó nyomtatványt, másiknak is,
aztán a homlokára csapott... hát ezt
hallották-e már? .... Nem?... Ezt se?....
Hát ezt?... S amint észrevette az érdek
lődés lanyhulását, hirtelen félbeszakí
totta a mondókat, s kezdett kérdezős
ködni. Kinek mi a baja, panasza? Kire?
Mire? Az uraság? A paj? A jegyző?
Az ispán? No és persze a csendőrök!
Hogyan elbánnak a paraszttal. De ugy
köll maguknak! Ugy, ugy! Kötnék oda
az egész falut az igához: nesze marha
paraszt, dolgozz, izzadj, gyűjtsd a ga
rast nekünk, aztán dögölj meg, mint a
barom! Ugy kell valamennyinek! Mert
nem ismeritek el a saját érdekeiteket,
széthúztok, orrotoknál fogva hagyjátok
magatokat vezetni azoktól, akik kizs#*
rolnak benneteket. Akik meg fölvilágosí
tanának, kiemelnének az állati sorbál,
azoknak nem hisztek. Spionkodtok ut4»
mink Hogy nem igaz? Hát azt hiszitek,
mi nem tudjuk, hogy már figyelnek bea
nfinket a csendőrök? Idevaló ember
árulkodott ránk. Hogy lázítunk. Amiért
megnyitottuk a szemüket. Ez a kösz$*
uet.Különben... minden igaz szónak és
sora. Krisztust is fölfeszítették. Mi
ért? Mert megmondta az igazságot
hatalmasoknak. Aztán kik feszítették
föl? Akik előtte nap még n ruhájukat
teregették eléje.
Halálos csönd feküd ilyenkor
földes parasztszobát, a hitvány mécs
lángja is szinte állni látszott, a szana
széjjel ülők árnyéka magasranyulva sö
tétedett a falakon, a gyér világosság
homályban hagyta az embereket, csu
pán az asztal véginél ülő férfi arca de
rengett elő a félhomályból. Szembo
gara mozdulatlanul meredt valami lát
hatatlan pontra, néha rápillantott egyik
másik emberre, szinte annak beszél, az
még lélegzeni is alig mert, teljes lélek
kel hallgatta a szavakat, az uj élet. a
szebb jövő igéit... s az idegenből folyt
a szó. Elfojtott indulatok parázslottak
a szavak mögött, évszázadokon át lefoj
tott érzéseknek adott hangot, mindenki
érezte ezeket az igazságokat gyerekkora
óta, de igy kimondani senki nem tud
ta eddig... nem is merte volna. S ha va
laki mégis ellenkezni próbált némely
mondásával, készen állt nála a válasz.
Krisztusra Krisztussal válaszolt, az apos
tolra apostollal, paragrafusra paragra
fussal. A lassan mozgó parasztkopo
nyák hamar elhallgattak a titokban
amugyis igazaknak tartott érvek előtt,
döbbenten hallgattak, rábólogattak a
példázatokra... s ezen a télen tovább vi
lágoltak, tovább dörögtek a legtöbb
hajlékban, mint az előbbi telek estéin.
Hordás Ferenc igéi végigremegtették
a falut. Az idegek megteltek izgalommal
várakozással, csodálatos sejtelmekkel.
Hogy mit vártak, mit reméltek? Még
senki nem tudta volna megmondani.
Nagy hallgatások estek a tűzhelyek és
a jászlak mellett, elmosódott körvona
lak bontakoztak ki a pipafüstből... az
uradalom, a jegyzőház. a szabad halá
szat, vadászat, fahordás, kaszálás, szét
tépett váltók, senkinek nem szolgálunk
...kinek mi szorította legjobban a tor
kát. Vájjon igaz lesz-e? Megjön-e az
idő, hogy mi leszünk felül? Hogy mi
parancsolunk másoknak és nem mások
nekünk
Tél vége felé változott a helyzet. A
csendőrség okvetetlenkedett, néhány
atyafit kihallgattak, néhány legényt ké
penkaptak, sőt egyszer Bordást is le
fogták. Attólfogva megszűnt a nyilvá
nos szervezkedés. Borbás ugy jött
ment, mint a lélek, senki nem tudta,
hogy mikor, honnan? Csak ott volt va
lahol, küldte az üzenetet jobbra-balra
s órára, kettőre megnépesült a ház. Az
tán volt, nincs: senki nem tudta, mi
kor és merre távozott. A járőr néha li
hegve, futólépésben érkezett, a törzsőr
mester összehúzott szemekkel érdeklő
dött, de a házbeli legény semmit nem
tudó buta pofával állt előtte, az ember
az iszléngből kölletlenkedett elő félig
faragott karóval, az asszony nem is volt
otthon, meg a gyerek se.... s az Örs el
fojtott dühhel indult tovább. Kötelet és
puskaport emlegetve.
Ennyire üldözni valakit az igaz szó
ért! mondta a falu sajnálkozva s
attólfogva Borbás minden háznál mene
déket találhatott volna. Akit egyszer
csendőrök, fináncok üldöznek, az máf
vértanú.
Ezen a tavaszon még egy említésre
érdemes eset történt.. Egyik vasárnap
mindhárman megjelentek. Délelőtt. Nyíl
vánosan. A templomban. S a buzaszen
telési körmenetet is végigimiadkozták,
térdelték épugy, mint egyebek. Pálfi
még szentelt búzát is dugott az ima
könyvibe.
Attólfogva az asszonyok is pártoltál!
az eszmét. Addig gyanakodtak. Inkább
hittek a papnak. Hogyne! A hír azt
beszélte, hogy az uj apostoloknak nem
kell se Krisztus, se Mária. Már pedig
aki Máriáról nem akar tudni, az nefli
lehet igaz szándékú. De ezen a vasár
napon kiderült, hogy csak az irigyséf
beszélt az öspörösből, meg a többi úr
ból. Érzik már a hurkot, azért berreg
nek Bordásra. Különösen a pap. Félp
az egyház hatalmát. Előre tüsszög a sze
kularizációtól. Pedig hát hiába!!
S az öspörös? Meg a többiek?
A főbíró: Utasította a csendőrséget,
meg a jegyzőt.
Á csendőrség: Működése már isme
retes.
A jegyző: Csak egyet csíphetnél
rajt a gyülésezésea I Elrántanám ón a
\Mf
nótáját ugy, hogy arról koldulna! 'A
kutyt csillagát neki)
öspörös: Té Jóska! Hát már
t« is beálltál azok közé a csirkefogók
közé? Ezt tanultad a katekizmusban,
meg a bibliában?
Az ispán: Majd iözen... gyüttök a
tavasszal répafődér!
A módosabb gazdák: Hát én szól
ják ellenük? Hogy főgyujcsanak?
A bíró: Csak eccer Szentgyörgf*
nap ide érjen! Hogjr letehessem a hi
vatalt. Azután nem bánom, ha a világ
üagzedül is!
Megérkezett Szentgyörgynap, el is
mult, megjött a nyár is, csönd volt a
faluban, egészen abbamaradt *a szervez
kedés, ki ér rá aratás idején ilyesmivel
törődni? Első a kenyér! Legfeljebb, ha
vasárnap súgott össze egyik-másik buz
góbb tag, éppen csak hogy egészen meg
ne szakadjon a kapcsolat, s következő
tél elején ne kelljen elölről kezdeni az
egészet.
Nem is kellett. Mert mikor ismét
Megjött a tél, napról-napra többen nyi
tották meg a kovácsház ajtaját. A
suszternál is több volt esténkint a te
referélő, mint a lábbeli szabató. Ekkor
már eredmény is mutatkozott, küldött
ség járt a jegyzőnél, segélyt követel
tek és kaptak is inséglisztet meg bakan
csot, a gyerekek ruhát is, Bordás meg
elégedetten pislogott. Na? Ugy-e, az
összetartás! De aztán mégis lenézően
legyintett. A java ezután jön. Csak tü
relem és összetartás. Semmi egyéni
kezdeményezés, mindenre jön utasitá^.
Most már az utcán is lehetett oly
kor hallani az uj köszöntést. Barát
ság! mondották egymásnak komo
lyan felvágott fejjel s a kézfogás is
többet jelentett, mint azelőtt. Nyomtat
ványok forogtak a faluban, már nem
bújtak el a járőr elől, igaz, hogy ebben
az időben a csendőrség is alábbhagyott
a kiváncsiskodással, mintha megunta
volna a kilátástalannak tetsző harcot,
csupán a jegyző szikrázott a dühtől,
mert kilencvenszázalékos adóhátraléka
volt a községnek. A vármegyétől egy
másután jött az ijesztegetés, hogy ki
mondják rá a felelősséget, meg is bírsá
golták mintha ő tehetett volna róla,
de a fenyegetődzésekkel ő is alábbha
gyott, mert beszélték, hogy bizonyos el
lenszolgáltatások fejében szabadabb moz
gást kapott a párt. Némely dolgokat
nem volt muszáj tudomásul vennie. Kőze
tt választásokról rebegtek, amikor majd
s2ükség lesz rájuk, olyan hírek is szál
lingóztak, hogy tulajdonképpen csak mü
haragból kaffognak az urak ellen, veze
tőik le vannak pénzelve, függöny mö
gött paroláznak a reakcióval... de ez
már magasabb politika volt. Urak dolga.
Ide a falura csupán egyes oknélkülinek
látszó jelenségei értek el.
S közben ez a tél is elmúlt. Látszólag
csönd volt, nyugalom, de a lelkek mélyén
már mindenki uj világot álmodott.
Néhány jelenség mutatta is ezt a rejtett
változást. Az adónemfizetés, az ácsorgás,
az ebkérdipál-féle feleletek, no meg a
templom üressége. Mindig kevesebben
támasztották a kórustartó oszlopokéi*
'-M i.M i-M 'M '-M -M -M i-M l-M -M I-M/•'%
MOST
rendelje meg
lapunk
1936 évi
Naptárát
I í i i I V I 7 7 I 7 I I i 7 V 7 I 7 V I v 7 I 7 7 V 7 I
Mert olykor ilyesmiről is előjött a szó.
Hogy a törvény senkit nem kényszerit
templomjárásra, azt csak a papok sze
retnék, hiszen szó se róla: szép dolog
az a vallás, dehát végeredményben any
nyit ér, mint rúgott csikó lábán a pat
kó. A papnak használ. Valamit kell csi
nálnia, ha már huzza a jövödelmet. Kü
lönös is ez a jámbor falusi nép itt
csodálkozva rosszalóan mosolygott Bor
dás még külön misét is mondat, az
tán ha baját érzi, akkor otthagy min
den egyebet, csak minél előbb a papot,
á2 orvos azután is ráér. Hát hiszen
itt engesztelőre változott a hangja
nem akarok senkit megsérteni, dehát ne
Csodálják, ha mindenfelé butának tart
ják a parasztot. Ezért nem lehet magu
kat kiemelni az elmaradottságból. Mert
bigottak. Hisznek olyanban, amiről sem
IHi bizonyságuk. Jó jó! nekem semmi be
leszólásom.... de nézzék meg csak: tart
mz állam vasárnapot? A vasút? A posta?
A gázgyár? A villanytelep? Aztán a vá
rosi kereskedők? Kocsmák? Nyáron még
külön miniszteri rendelettel is fölhatal
mazzák a munkaadókat, hogy dolgoztat
hatják a cselédjeiket vasárnap. Tehát,
mikor az uraknak kell, akkor nem fon
tos az ünnep megszentelése. Aztán men
nek-e a nagyurak templomba? Mennek
hát, de miért? Az extra templomi zenét
ijallgatni. Böjtöt is csak akkor tartanak,
ha kedvük van rá. Az is micsoda böjt?
Még karácsonykor, búcsúkor sem esznek
111
aguk olyan bőségeset. Meg aztán af
gyónás, meg a többi cifraság...
Különös hangon beszél ezekről a dol
gokról Bordás. Aki először hallotta, nem
igazodott el a szavak között. Mintha he
lyeselné is meg nem is az ilyesmit. De
mert sok igazságok dacára is erősen os
torozta az uj eszméket s közben hol en
nek lépett a tyúkszemére, hol annak
mindig több és több emberben ágasko
dott fel az önérzet. Még az öspörös be
szél? Mi jogon? Ki fizeti? Kinek van
a munkájából haszna? Nekünk egy
garas ára se! És még ellenünk van? És
hát nem-e mindig a nép ellenségeivel tar
tott? Utóvégre eb ura a fakó! Onnan túl
ról senki nem jött még vissza, hogy hi
tet tenne az ő igéi mellett. Hanem, a-mit
Bordás újságol, az mindig beválik, an
nak mindig van magja. Igazán, hogy ed
dig sötétségben tartottak bennünket s
most még ő beszél?
így forgott, kavargott az embernyáj
külsőleg és belsőleg egyaránt. Aztán
áogy elmúlt a tavasz, közeledett a kaszá
lás, átmenetileg lanyhább lett az érdek
ÍBdéa. Nagy dolog erre a kaszálás, ke
vés a rét, aki az uradalomból kimarad,
akár mindjárt leütheti a téhenét, lovát.
Várta mindenki a dobszót, mikor és ho
gyan lesznek kiadva a parcellák?
Hanem a hirdetés egyre késett. A fü
már egészen megérett és a licitálásnak
még semmi nesze nem volt. És akkor
egyik nap világosság derült a késleke
désre. Megjelent a faluban a kovács. A
helyi elnök. Ivpapir volt a kezében, ar
ra jegyezgette fel az igénylők neveit.
Természetesen csak a párthivekét. Akik
kivül állottak, szóba sem álltak velük.
Minden gondolkozó emberben megállt
az ész. Hogy a hercegi birtokon csak az
kapjon kaszálót, aki tagja a pártnak?...
Erről igazán nem álmodott ember. S hi
ába kételkedtek, hiába mentek érdeklőd
ni jegyzőhöz, ispánhoz, paphoz: a hir
igaznak bizonyult* A kovács lett megbíz
va az igénylők összeírásával. Hogy ki*
ket vesz fel, kiket nem: az ő dolga.
Politika! dühöngött a pap s bosz
szujában lemondta az újságját. Mit te
hetett volna mást?
Aztán jött ismíet az aratás. Kaszacsi
szikelés hallatszott nap mint nap, csép
lőgép bugása, csépek csettegése, rosták
Sakatolása... s a választás, a párt is ál
lított jelöltet, mindenki készült a harc
ra... most mutasd meg Nép, hogy végre
kinyílt a szemed... s az utolsó héte$ a
párt elállt a mérkőzéstől.
Politika! vonogatta vállát Bor
dás, mikor közrefogták. A vezetőség tud
ja, mit csinál. Mindenki a kegyelmes
úrra szavazzon!
Az emberek ugy Méztek. ejpymásra,
^mintha a föld szaladt volna ki alóluk.
Ílát ezért volt a nagy handabanda? Az
üldözés? Az ígérgetés? A gyűlölködés?
Hát ez a vége? Hogy akik
ellen esztendők óta szikrázunk, most
iklazatos&n boruljunk eléjük?
Bordás durrogott.
Taktika! Nem értik? Tak-ti-kaü!
A szentjit a buta fejüknek! Mit tudják
maguk, mi lesz ebből? Tovább kell néz
nünk az orrunk hegyénél! Mi n%m a
pillanatoknak dolgozunk, hanem a jövő
nek. Nyugodjanak bele, hogy most igy
ke.l csinálni. Máskor majd máskép.
Keszeg János föl vágta fejit.
Taktika? szakadt ki belőle a lü?
serüség. Szóval... mink itt is csak
arra vagyunk, hogy taktikázzanak ve
lünk? No jó!
Megbillentette a Süvegjét.
Hát akkor... Isten áldja Itt urakét!
Jó egészséget!
Elment. És a párt zöme ment utána.
Keszeg János távozása érzékeny veszte
séget jelentett. Annakidején az ő kör
nyezete volt ^z első tagcsoport, a lege
légedetlenebb, leghangosabb réteg, a
most ez egyszerre leszakadt a testről. A
párt magva.
Hadd hulljon a férgeséí mófídta
Bordás nyugodtan, de szájaszéle fehér
volt a dühtől. Úgyis mindig nyava
lyogtak. Mindig különvéleményen voltak.
Fontos, hogy az értelmesebbje itt ma
radt.
Bizonyos, hogy a nem egykönnyen he
vülök tábora továbbra is kitartott. Ha
nem is akkora lelkesedéssel, mint előbb,
de kitartott. S már-már ugy látszott,
hogy a párt kiherveri a csapást, sőt új
ból megerősödik, mikor Pálfi János
a másik agitátor végleg elrontott
mindent.
|Horváték(házat építettek ezen a nyáron.
Pálfi János fogadta el a kőműves mun
kát, jól dolgozott, nem is drágán, meg
eztán az elv is kötelezett, kilátása volt
főbb munkára is, ha idejében végez.
Ezért sietni kellett, hát meglehetős ütem
ben nőttek a falak. Talán ez volt az oka.
hogy egyik délután Pálfi megcsúszott az
álláson, s mire kapaszkodhatott volna,
véresen, törötten terült ÍM a fal tövébe
halmozott törmeléken.
Negyedóra alatt a félfalu ,ott iszony
kodott az udvaron.
Az ember mozdulatlanul feküdt a hir
telen összekapkodott ruhaféle "lcözöfö.
Halálravált 9rcáján már nyoma sem
'Volt az életnek alig lélegzett szájából
keskeny csíkban folydogált a vér keze
lába ellettyenve feküdt mellette s hiá
ba élesztgették, hiába szólongatták, nem
mozdult.
Valamelyik legény biciklire kapott,
hajrá az orvosért! Másik a családjához
feldúlt, harmadik a csendőrségre, az
|gyre szaporodó tömeg megdöbbent
csöndben meredezett a mozdulatlan em
berroncsra. Gondolatokkal magyarázko
dott egyik-másik, senki nem tudta, mit
kellene, mit lehetne most csinálni? Igen,
miközülünk való, akkor ez nem prob
léma. Akkor az első épkézláb ember meg
csapkodja a lovait s .nyargal a pap
ért. De ez?.... Ezeknek nem kell pap!
Mindig azt emlegették, hogy pap ne lá
batlankodjék a koporsójuk körül, mert
fciég onnét is kinyúlnak s leráncigálják
róla a csuhát. Ki merészelne hát izenni
érte? Talán el is átkozná a családja!
Az idő pedig mult, a nép szaporodott,
a csönd lassú mormolásra változott., s
ahogy ott mult egyik perc a másik után,
egyszerre megmozdult az ember .Értet
len hörgés buggyant ki belőle, ép karja
a magasba lendült, szeme is megnyílt,
mereven nézett fölfelé, melle zihált, de
reka meg-megvonaglott s torkából hosz
szan, elnyujtottan sípolt ki a jajgatás.
Borzongva hallgatta mindenki. Néhány
asszony szeme elé kapott kendővel, el
csukló sírással fordult ki az udvarból.
János bácsi! hajolt föléje a tár
sa s nagyot nyelt a szorongó mondás
után. Hallja-e. János bácsi! Kiván-e
valamit?
Az ember lihegve erőlködött. Véres
nyál bugyborékolt a szája szögletén, néz
te a föléje hajolót, látszott, hogy észnél
fan, kereste a hangot, de még nem tu
dott parancsolni a nyelvének, vonagló
ejkkal erőlködött... aztán a döbbenetes
Csöndbe elfőj tottan, alig hallható suso
gással, de érthetően suhant bele a hang
ja:
,v.
Papot... hijjátok....
Ezen a télen már nem járt ki Bordás
a faluba. S ha valaki érdeklődött nála,
rosszkedvűen, lenézően legyintett a kér
désre::
Csak paraszttal ne kezdjen eg em
ber! Sötétek, mint az éccaka...