6-TK OLDAL
I"
w
g.
i
I'
nrnrmnnm
Folytatás
Olyanokba, ahol a barokkos haj
lású politúros kanapéról világosan meg
lehet állapitani, hogy* a szobában lakó öz
vegy az ötvenes években ment férjhez an
nak a fiúnak a nagyapjához, aki most a
kis petróleumlámpa mellett tanulja a
holnapi leckét. Olyanokba, ahol ovális
rámákban régi krinolinos fotográfiák mo
solyognak le a falról, sárguló emlékeiként
annak a világnak, amikor a fényképész
még nem volt művész, mint ma, ellenben
kötelességének tartotta, hogy azt mondja
a vendégének: "Most tessék mosolyogni!"
Olyanokba, ahol a csipkefüggönyös ab
laknál egy dobogó áll, s a dobogón egy
fiatal leány ül a himzőráma fölé hajolva
s időnkint egy-egy futó pillantást vet az
utcáin járó-kelőkre, akik kopogó lépések
kel vándorolnak tovább a gesztenyefák
árnyékában.
A sárga ház ilyesminek Ígérkezett.
Benn már égett a lámpa, de a függöny
még nem volt lebocsátva, s az idegen ott
hon teljesen kitárta titkát Sándor előtt,
amint átkerült az utca másik oldalára.
Kíváncsian lesett be az ablakon, de amit
látott, az annyira meglepte, hogy az első
pillanatban nem is akart hinni a szemé
nek.
A szoba közepén álló, horgolt teritő
vel letakart asztal mellett a két szőke le
ány között ott ült Sivány Lajos.
Sivány Lajos, aki egy kéziratból szem
melláthatólag fölolvasott valamit a két
leánynak.
Lajos szemben ült az ablakkal, a két
leányt kétfelől csak profilban láthatta
Sándor. A függő lámpa sárga világításá
ban a hajuk csodálatosan ragyogott s
amennyire kivehette, karcsúak voltak és
fehérbőrüek. Az egyik könyökölt és ar
cát a tenyerébe támasztotta, a másik va
lami kézimunkán dolgozott. A szoba töb
bi részét nem lehetett látni, mert a lám
pát sötét ernyő takarta, amely homályba
borított mindent, ami $z asztal kórén kí
vül esett.
Lajos egyik lapot a másik után rak
va le kezéből, olvasott nekik. Sándor
csak a szája mozgását láthatta onnan,
ahol egy csupasz gesztenyefa vastag tör
zse mögé húzódva leselkedett. Mikor az
tán az utolsó lapot is letette Lajos a kezé
ből, a himező leány mosolyogva bólintott
felé. mintha azt mondaná: "Nagyon
szép A másik mozdulatlan maradt és
pár pillanatig még abban a könyöklő
pózban meredt maga elé. Aztán lassan
Franciaország és a Szovjet
katonai szövetséget kötöttek
egymással és az első pillanat
ra. különösen a térképre ve
tett pillantásra, ezt a szövetsé
get logikusnak találja min
denki.
Mindkét nemzet Németor
szágtól fél, Oroszország azon
kívül Japántól és természetes,
hogy közösen a közös ellenség
ellen fordulnak.
Ha azonban tovább nézünk
az orrunknál, akkor meg kell
látnunk, hogy ebben a szövet
ségben az olajat és a vizet
akarjak keverni, mert itt csak
kormányok és nem a két nem
zet szövetkezett egymással.
A Szovjet egy nemzedéket
már felnevelt abban a felfogás
ban. hogy a kapitalista álla
mok mindegyike ellensége a
kommunizmusnak és ebben a
tanításban nincs túlzás.
Lehetetlen lesz tehát most
egyszerre megértetni a kato
náikkal, hogy a német vagy
amerikai kapitalizmus átkozot
tak, de a francia kapitalizmus
áldott és az barátja a Szovjet
nek.
ts ha egyszer mofltfjuk, a
németek ratamadnának tény
leg Franciaországra, bajos lesz
a kapitalizmus ellen nevelt és
tanított orosz proletár-ifjakat
francia kapitalizmus védel- megmentse?
Gondolta, hogy
Az olaj és a víz
mére az ágyuk torka elé ren
delni.
És ha mégis megteszik, ha a
Szovjet kormánya becsületesen
végre akarja hajtani a szerző
dést, ki tudja, hogy az orosz
proletárok hol fognak meg
állni?
Ki tudja, hogy nem fognak-e
a német proletárokkal egye
sülni és közösen a francia
szövetség ellen vonulni, hogy
a francia proletárt felszabadít
sák a "burzsuj" ílralom alól?
A francia katonákkal a hely
zet nagyjában ugyanez, mert
a francia földműves a világ
legkonzervatívabb kapitalistá
ja, akinek a szemei vérben fo
rognak, mikor a párisi kom
munistákról beszélnek.
A francia parasztságot nem
arra tanították, hogy mit je
lent a kommunizmus elmélet
ben és mit épített a gyakorlat
ban Oroszországban, hanem ar
ra, hogy a francia kommün
véres napjai milyen sebeket
vágtak egyszer a hazáján.
Ki állithatja, hogy ameny
nyiben Oroszországot Japán és
a németek egyszerre vagy akár
a németek külön egymaguk
ban támadnák, a francia pol
gár felveszi a fegyvert és el
megy a nagy vágóhidra, csu
pán azért, hogy a Szovjettel
együtt a kommunizmust is
&
barátja már nem
sokára jönni fog és megindult arrafelé,
amerre minden valószínűség szerint La
josnak is mennie kellett. Vagy kétszáz lé
pésnyire aztán átment a sárga ház olda
lára és várt. Amikor Lajos nemsokára
csakugyan kilépett a_ kapun, akkor szé
pen, csöndesen elébesétált.
Sivány Lajos lassú lépésekkel közele
dett, szorosan a fal mellett, a fejét egy
kissé előre lógatva, a botja a karjára volt
akasztva. Látszott rajta, hogy nem fogja
észrevenni Sándort, ha két lépésnyire el
kerüli. Ez azonban egyenesen nekiment.
Halló! Lajos! Ne gázolj el.
Ni-ni! te vagy? Hol jársz?
Sétáltam, hazudta ártatlan arc
cal Sándor és örülök, hogy összeakadtam
veled. Legalább együtt vacsorázhatunk.
Helyes, de hol? kérdezte Lajos.
Mindegy, akárhol a fontos az,
hogy ismerősök ne legyenek ott, ahová
megyünk. Főleg asszonyok.
Mert abban az időben nagyon szerette
az olyan kis vendéglőket, ahová nem jár
nak elegáns hölgyek s ahol egy sarokban
meghúzódva bizalmasan elkvaterkázhatott
az ember a barátjával s mult hiányában a
jövőt emlegethette, ami különben egyre
megy, mert hiszen nem vagyunk urai sem
az egyiknek, sem pedig a másiknak.
III. FEJEZET
Homályosan futotta be a pára a spric
ceres poharat, amint a fiu Sándor elé
tette. Lajos sört ivott és egykedvűséget
színlelt. Tímárnak nem sok bizodalma volt
az egész estéhez, mert a dolog ugy indult,
hogy a sárga ház lakóiról keveset fog meg
tudni Lajostól, akit ebben a pillanatban
legalább ugy érezte csak némi túlzással
Külföldön a kommunistákat
a Szovjet külpolitikája uj prog
ramra parancsolta, az úgyneve
zett egységfrontokra, de bel
földön azt nem tudja megtenni.
Oroszországban továbbra is
a legkíméletlenebb harcot kény
telenek a kapitalista felfogás
ellen hirdetni, mert ha ezt nem
teszik, akkor belülről fognak
megdűlni.
A francia kormány sem ta
níttathatja az iskolákban hol
naptól, hogy a kommunizmus
és a kommunista rendszer
olyan értékes, hogy azért érde
mes a francia katonának meg
halni, mert akkor lovat ad a
saját kommunistái alá Fran
ciaországban.
Ezért természetellenes, logi
ka-ellenes ez a szövetség és
azért fogja annak az árát va
lamelyik szövetséges valami
kor nagyon drágán megadni.
Ha azonban háború lesz Eu
rópában, ^ikkor nem lehetetlen,
hogy a szövetség árát minden
európai nemzet keservesen
megadja.
A fák az égig nem nőhetnek
és a franciák sem vonultathat
ják fel a németek ellen az
egész világot.
Ezzel a szövetséggel azt pró
bálták megtenni, valószínű te
hát, hogy az égig meredő fa
kidül tövestől.
i\15:HIKAI MAGYAR HIRLAJP
aipgit!Mij[ijiLiiijijjüiiiLiimiüiii!,jmuiLiii!UUümmiiLiiiümi!iflg
fölvette a szemét, fölemelte a fejét és kö- nevezhetett a barátjának. Most azonban Timár szemben ült a söntés ajtóval s
nyökig csupasz karját az asztalon végig- és ezt ösztönszerűleg megsejtette Sán- amint a spricceres pohár fölött elnézegette
vetve, kezét nyújtotta Lajosnak. A szája dor a sárga ház titka, amely kettejük a vendéglősné telt, de egyenes hátát és
mozgásáról ki lehetett venni, hogy azt 'közt lebegett, döntő volt jövőbeli barátsá- karcsú derekát, egy önkéntelen sóhajtás
mondja: gukra. Vagy összeköti a két cimborát ba- sal fújta ki a cigaretta füstöt.
Köszönöm. rátokká, vagy pedig elválasztja őket egy- Különös dolog, mondta, hogy
Ebben a pillanatban egy társzekér mástól teljesen. éri állandóan csak igy az ajtón, vagy az
dübörgött végig az uton, magasan meg- a gyér világitásu kis korcsma nyir
rakodva ládákkal, amelyek elvették Sán
dor elől a kilátást. Mikor a szekér elha
ladt, már állottak mind a hárman. Egy
negyedik alak is előkerült valahonnan,
egy feketeruhás, feketefőkötős valaki, aki
az ablakhoz lépett és leeresztette a füg
gönyt. Sándor számára vége volt az elő
adásnak.
kos, pincérmángorolta abroszaival, félig
üres volt. Az egyik szegletben penzionált,
öreg hivatalnokok spriccereztek, odább
egy pár kócoshaju fiatalember diskurált
halk hangon, öreg hülyének nevezve ál
landóan valami jelen nem levő embert, aki
nem akarta elhinni, hogy a bécsi szecesszió
a fejlődés legfelső csúcsát jelenti a képző
művészetben.
A másik szegletben egy álmos hölgy
ült egy katonatiszttel. A tiszt újságot ol
vasott és bele-belekóstolt az előtte álló sör
be, az asszony a fogát piszkálta és szemmel
láthatólag semmire sem gondolt.
A nyitott ajtón át ki lehetett látni a
söntésbe, ahol egy fehér asztalnál a ven
déglősné vacsorázott a két kis leányával
Bár a Franz ábrázatának láttára a
JÓ RENDSZER LENNE.
Paraguay kormányát kivág
ták a halyéről, mert a háborút
viselt katonák nem azt a "bé
két" kapták, amit nekik Ígér
tek.
Csak az a kár, hogy az el
űzött államférfiakat egy da
rabban engedték ki az ország
ból. Nem vagyunk ugyan vér
szomjasak, de Istenem, ha
annyi tízezer jó katona elhull
hatott a Chako fronton, tíz
tizenöt "nagy kutya" halálát,
is tulélnink valamiképpen.
Példát kellene ugyanis mu
tatni, hogy levágják a fejét
minden palitikusnak és min
den államfőnek, aki nem olyan
békét ad a háború után, mint
amilyen békével a háború
alatt kecsegteti a katonákat.
És mert a béke nem olyan,
nagyon meggondolnák az ál
lamférfiak előre a háborúkat.
A világháborúban ezerfélét
teértek minden nemzet harc
térre küldött fiának.
A német császár azt állítot
ta, hogy ő az Isten "Der Alte
Deutsche Gott" teljes garan
mellett küldi az embe
reket a vágóhidra.
angol kormány a kato
náknak a császár fejét igérte,
a francia prosperitást, az orosz
cár nép jogokat helyezett a
katonáknak kilátásba.
Tudjuk, hogy minden nem
zet csalódott, tudjuk, hogy
minden nemzet elvérzett, csak
a municiósok, a bankárok saj
toltak aranyat a kiömlött em
érvérből, csak ők kapták meg,
«1 •».- fV v Y
tek ...
és egy pár korosabb úrral, akik napról- asszonyokkal őszintén beszélni...
napra a nyakára jártak, nyilván azzal a Mert az őszinteség legtöbb esetben
Frattz olybá ttint föl ennek következ- kat. és már csak a Tímárék feje fölött
tében, mint aki az özvegy erkölcse felett égett egy láng, meg a katonáék asztala
őrködik s valószínű is, hogy az öreg si- fölött, mikor Lajos megkocogtatta a po
mára beretvált arcának a módfelett tisztes
séges volta félemiitette meg annyira a szép
asszonyt, hogy a vendégeinek csak a sön
tés ajtaján át mutatkozott és hogy soha
senki sem foghatta föl egyetlen biztató
pillantását sem, amire pedig sokan lestek a
sajtos makaróni és a tojásos galuska mel
lől.
ablakon át nézhetem az asszonyokat.
Bár ezt a sóhajtást a fehérkaru ÖB
vegy váltotta ki belőle, tulajdonképpen a
sárga ház lakóira gondolt. Lajos fölénye
sen mondtá:
Zörgessetek és megnyittatik.
A mennyország?
Igen. Kérjetek és megadatik nek
Kérni! Zörgetni! Ajtóstól menni be
a házba?
Nem: halkan, csendesen, szerényen.
Előbb csak melegedni a kályha mellett,
később szabadkozva asztalhoz ülni és csak
azután, ha megmelegedtél és jóllaktál, az
után kéredzkedni, hogy hová hajthatod a
fejedet.
Ez a rettenetes, hogy nem lehet az
szándékkal, hogy lebeszéljék az özvegyi bántó rájuk. Lekicsinylő és durva. De ha ne hallják, egy hosszú mesét olvasott föl,
életről.
Szép, teltkeblü, ringó csípőjű asszony
volt, kissé svábos és kissé szőke ugyan, de
még mindig duzzadó és üde és oly fiatalos,
hogy a két tizenöt-tizenhat esztendős leá
nyáról sehogy se akarta senki elhinni,
hogy az ő gyerekei. Maga vezette az üzle
tét, de a fehérabroszos terembe sohasem
őszintén a legszebbet mondhatod az asz
szonynak, akkor lehetsz őszinte.
A penzionált bácsik asztalánál időköz
ben fizettek és a köhögős, füstös társaság
hazakotródott a modern szecessziósok is
fölszedték a sátorfájukat s a bolthajtásos
kis odúban nem maradt más, mint a ka
tona a hölgyével és ők ketten. A tiszt még
ment be, ahol az urak étkeztek. Ott csak mindig olvasott, most már a hirdetéseket léha asszony á sötét sajtos kamrában tart
Franz, az öreg pincér ajánlgatta a vendé- böngészte, de még mindig nem szóltak
geknek a borjufejet aj
okával és a znaimi egymáshoz az asszonnyal egy szót sem.
sültet. Franz oltogatni kezdte a gázlámpá-
harát. Az öreg készséggel sietett hozzá, a
várva-várt "fizetek" helyett azonban azt
mondta Lajos:
Egy üveg rizlinget kérek.
Franz fejcsóválva hozta el a flaskát
és a hozzávaló két kis talpas poharat, de
mikor kihúzta a dugót és kitöltötte az
aranyszínű óbort, földerült az arca. Moso
lyogva tette le a buteliát az asztalra, az-
vendégek is elszégyelték magukat, ha va- tán kiment és leeresztette az utcai ablak észrevette, hogy az, amelyik az előbb kézi
lami bűnös gondolat kezdte bennük szár
nyát bontogatni s legfölebb az ő háta mö
gött vetettek egy-egy epedő pillantást az
özvegy fehér nyakára és szőke, sima konty
ba csavart hajára.
vasredőnyét. Ez azt jelentette az öreg ré
széről, hogy tessék maradni, amíg jól esik,
de más ne jöjjön ide senki.
Ott ültek egymással szemben a fehér
asztal mellett. Előttük a bor és előttük
JO LENNE TUDNI
Ha az újságok szívesek len
nének mindent őszintén meg
írni, jó lenne feleletet kapni
egy pár kérdésre.
A U. S. Chamber of Com
merce volt elnöke tiltó paran
csot vett ki a szenátus egyik
bizottsága ellen, amely a köz
szolgálati vállalatok visszaélé
seit vizsgálja, hogy az ne sze
rezhessen betekintést a West
ern Union távírda vállalat üz
leti könyvébe.
Az úgynevezett Black bizott
ság t. i. azt akarta megnézni,
hogy mikor a mult évben a
közszolgálati vállalatok megre
gulázására törvényt hoztak és
mikor százezerszám küldték a
"szavazók" a sürgönyöket, kik
fizették annak az árát.
Száz- meg százezer "válasz
tó polgár" nevében fenyegették
akkor a törvényhozókat, hogy
hagyjanak békét a villany- és
amit a háború az emberi ke
selyűnek szokott Ígérni.
Le is hullt egy pár uralkodó
a trónjáról, de ha a fejek hul
lottak volna, ma nem jósolná
nak annyi háborút az óvilág
ban.
Mi hát Örülünk a kis ered
ménynek is, szívesen regiszt
ráljuk, hogy Paraguay kormá
nyát elcsapták, de még sokkal
jobban szeretnénk, ha a fejü
ket csapták volna le, mert
nem olyan békét adtak, mint
amilyent Ígértek.
És igy kellene elbánni min
den háborús kormánnyal.
a gáz-trustoknak és a Black
bizottság azt "gyanítja", hogy
ezek a "polgárok" mitsem tud
tak a sok sürgönyről, sőt azok
ért nem is fizettek.
A "gyanú" olyan alapos,
hogy már tavaly országos bot
rány lett a dologból, mikor ki
derült, hogy bizonyos helyeken
a holtak nevében is mentek a
sürgönyök ezrei és hogy azok
ért bizony egy summában a,
villanytársaságok fizettek.
Minthogy ilyen nagyszabá
sú hamisítás be lett bizonyít
va az urakra, jó lenne tudni,
hogy miféle morális alapja van
a tiltó parancsnak? Hiszen a
tettenért gangsztert is le le
het tartóztatni, a villany
trustok pedig tettenért hami
sítókés csalók, akiknek a köny
veit igenis ki kellene teríteni- a
nyilvánosság elé egészen.
Jó lenne tudni azt is, hogy
mibe kerültek ezek a sürgö-
az árát a kirabolt fogyasztók
nak kell fizetni.
A fogyasztók rátáját a "költ
ségek" és a "befektetések"
alapján szabják meg a köz
szolgálati vállalatok, ha tehát
sürgönyökre és megvesztegeté
sekre költenek, azt is nekünk
kell fizetni.
Vagyis itt a FOGYASZTÓK
ELLEN VISELT HÁBORÚ költ
ségeit megfizettetik a tízszer
lenyírt báránnyal és erre még
1936 MÁRCIUS 19.
az élet, mert hiszen Sándor ugy érezte,
hogy most fog megnyílni előtte az az ajtó,
amelyen már olyan régóta szeretett volna
zörgetni.
Erdélyben Leánykának hívják ezt
a bort, mondta Lajos és hosszan nézte
a kis pohár aranyszínű tartalmát.
Most már tudta Sándor, hogy baráti
közlések következnek, tehát hallgatott,
hogy el ne rontsa a dolgot. Lajos elővonta
a zsebéből azt a bizonyos kéziratot, amit
Sándor már látott egyszer aznap este, az
ablakon keresztül, de ezt a másik nem is
sejtette.
Akarsz-e valami szépet hallani,
Sándorkám? kérdezte nem minden ön
bizalom nélkül.
Hogyne! mondta Sándor és édes
öröm járta át a szivét arra a gondolatra,
hogy ezen az iráson át vezet az ut a titok
zatos sárga ház szőke és karcsú lakóinak
megismeréséhez.
Lajos egy furcsa mozdulattal kisimí
totta a haját a homlokából, odakoccintotta
a poharát Sándoréhoz, aztán megnedvesí
tette ajkát a borban, olvasni kezdett:
Halkan, hogy a katonáék asztalánál meg
aminek az volt a cime: "Mese, a kis sün
disznóról."
Hosszú mese volt és valami zavaros
szimbolizmus áradt ki belőle, de Timár
előtt világos és érthető volt az egész.
Szerelmi vallomás, a mesemondás szí
nes palástjába öltöztetve, amelyben egy kis
sündisznóról esett szó. A sünt egy kacér,
ia fogva, azonban egy mosolygó arcú szőke
leány megértő szive kiszabadítja s egy
gyöngéd szóval királyfivá varázsolja.
Sándor nem volt vele túlságosan elra
gadtatva, a lelke mélyén, de ezt önmagá
nak sem merte bevallani, sőt elhitette ma
gával inkább, hogy a mese szép, mert
tehetségesnek akarta tartani Lajost, aki
nek a számára ez lett volna minden tekin
tetben az egyedüli mentség.
Mialatt Lajos olvasott, Sándor azon
tűnődött, hogy vájjon melyik leánynak
szól ez a vallomás a kettő közül. Mikor
egymás mellett állva látta a két leányt,
munkázott, nagyobb a másiknál. A kiseb
bik volt, aki a kezét nyújtotta Lajosnak a
felolvasás után.
(Folffettjuk.)
róság védelmét keressék, mikor
bele akarnak nézni a könyvek
be.
nyök a fogyasztóknak, mert Mert ha a villanyosok ártat
hiszen természetesen azoknak
Jó lenne tudni, hogy miféle
sötét titkok vannak azokban
az üzleti könyvekben, amikre
olyan borzasztóan kell vigyáz
ni, hogy a szenátus bizottsága
elől is el kell azokat zárni és
a bírósági tiltó parancs lakat
jait kell rájuk feltenni.
Tavaly, mikor a közvélemény
meghamisítása érdekében a ha
misított sürgönyök százezreivel
bombázták a szenátust, a pol
gárságot majdnem megtévesz
tették az újságok
Majdnem elhitették velük,
hogy az elnök tönkre akarja
tenni az ártatlan báránykákat,
amelyek olyan "tisztességesen"
vezetett üzletei az országnak.
Ha tavaly voltak kétségek,
akkor ez a tiltó parancs nyit
hatná fel a szemét mindenki
nek, aki egy pillanatra is be
dűlt a trustoknak meg a la
poknak.
Ianok es szuzien
pofájuk van hozzá, hogy a bi- villany-trustok nyakát kitörni.
f*erek
lennének, akkor maguk tola
kodnának a szenátus bizottsá
ga előtt a könyveikkel és ma
guk sietnének bizonyítani,
hogy ők igenis nem rabolnak.
Amig azonban a bíróság elé
menekülnek a bezárt könyvek
kel, addig tudja a legkorlátol
tabb ember is, hogy azokba a
könyvekbe hazug számok, tisz
tességtelen számok vannak be
írva.
Itossz taktika volt ez a hú
zás, mert esetleg ez fogja a
fXJ'ki'