Amerikai Magyar hirlap = American Magyar journal. [volume], November 19, 1936, Image 2

About Amerikai Magyar hirlap = American Magyar journal. [volume] (Youngstown, Ohio) 1911-1942

Image provided by: Ohio History Connection, Columbus, OH

                
UK OLDAJ.
Még szeptember elején tör
tént, hogy Youngstown városá
ban jártam, régi ismerősöket
látogattam és vacsora utáni
barátságos beszélgetés közben
megkérdeztek:
Mit szól az egyre élesedő
választási harchoz, tarajos?
Mondhattam volna, hogy
Bincs nekem ahhoz sok közöm,
thert még komasági viszony
ban se vagyok Roosevelt elnök
kel, de viszont Landon kor
mányzóval se őriztem soha
senkifia nyáját, nem várhatok
sokat egyiktől se, de hirtelené
ben eszembe jutott, hogy oko
sabb feleletet várnak tőlem és
ezért inkább ekként beszéltem:
Hát ami a közéletet illeti,
abban én csak kétféle embert
Ismerek. Olyat, aki ott ül már
szerencsésen a húsos fazék
mellett és olyat, aki nagyon
szeretne mellé telepedni. Jót
akar bizonyára mindkettő, ha
másnak nem, tulajdonmagá
nak. Az egész választási harc
csak annyi, mint amikor az
ebek a konc felett marakod
nak.
Miközben ezeket mondottam,
megtöltötték poharamat és a
friss italtól friss gondolatok
születtek agyamban. Folytat
tam tehát a szót:
Atyámfiai, az elnökvá­
lasztásról csak arról az egyről
lehet szó, hogy melyik párttal
lép a nemzet társas viszonyba.
Csalogatnak bennünket egy ol
dalról a demokraták, hogy ha
velük íogunk kezet, akkor jön
majd csak az igazi jó világ.
De csalogatnak minket a re
publikánusok is, hogy velük
társuljunk, mert akkor még a
sövények is kolbászból lesznek
fonva. Én azonban előre meg
mondhatom, hogy mi lesz a
nóta vége.
No bizony mi lesz, tara­
jos?
Mivel nagyon szorongattak,
hát kiböktem hamarosan:
Az lesz, ami a Kohn Ja­
kab esetében történt. Annak
pedig az a históriája, hogy a
derék Kohn Jakab egyszer csak
társasviszonyba lépett a nem
kevésbé derék Sághy Felső Mi
hállyal és ugy kettesben hatal
mas fii szerkereskedést nyitot
tak Miskolc városában. Alig
nyüt ki azonban az üzlet, már
is rohant Kohn Jakabhoz a
hitközség érdemes rabinusa és
kezdte mosni a fejét hozzávaló
viz nélkül, csak ugy haragos
ssóval:
—Süljön le a pofádról a
bőr, fusson ki a szemed, te
Jakab! Hát volt neked lelked,
hogy ilyen csúfságot tudtál
csinálni rajtunk? Ha társ kel
lett neked, nem tudtál egy
hozzádillő, jóravaló zsidó tár
sat keresni
Hüledezett a Jakab szájtát
va és dadogva kérdezte:
Tisztelt papom, hát mi
bajod van neked az én társam
mal?
Hogy mi bajom van? 2—
toporzékolt a haragos rabbi.
Hát az a bajom, hogy a te
társad egy hamisítatlan refor
mátus ember, aki szalonnát
eszik, disznót öl, szombaton is
dolgozik, más szóval nem hoz
zád való személy. Nem volt
neked elég zsidó Miskolc váro
sában, hogy éppen egy keresz­
ténnyel adtad magad össze?
Kohn Jakab megpróbálta,
hogy kimagyarázza a dolgot:
Ne haragudj, rabbi, majd
mindjárt megmondom, hogy
mi a mentségem. Látod, én
olyan szegény voltam, mint az
utolsó koldus, ellenben ennek
az én társamnak volt kerek
tizezer forintja készpénzben.
Ezért társultam vele.
És miután szétnézett Kohn
Jakab óvatosan maga körül,
hogy vájjon a társa nem hall
ja meg véletlenül a szót, bizal
masan súgta a haragvó pap
nak:
Egy zsidóval nem tehet­
tem volna azt, amit most te
szek.
Mit nem tehettél volna?
ÍHát azt, rabbi, hogy mi­
kor társultunk, akkor nekem
volt eszem, a társamnak pe
dig tizezer forintja. Mához egy
évre a társamnak lesz esze és
nekem lesz tizezer forintom.
Ennyi az egész, instállom
alássan. Valahogy ugy tapasz
taltam, hogy akik elnöknek
ajánlkoztak, azoknak mindig
volt eszük, nekünk pedig, vá
lasztó polgároknak, volt a tár
sas üzlethez szükséges vagyo
nunk. Mire azonban kikeve
redtünk a társas viszonyból,
volt ugyan nekünk is eszünk,
de vagyonunk annál kevesebb.
Ezzei azonban nem akarok
megbántani senkit az elnökje
löltek közül, mert hiszen két
ségtelen, hogy azok becsületes
szándékú emberek, akik ha ad
ni talun nem is tudnak ne
künk, de el se vennének tő
lünk oemmit. Olyan nagy ál
lású ember igen vigyáz ám ar-.
ra, hogy semmi huncutságban!
ne találtassék. Ellenben
akik
körülötte vannak No, azok
ról is van egy anekdotám, annt
a n n a k i e é a A a u o z a
volt el.
Ugy történt a dolog, ho
az egyik abauji városban, í n
jól emlékszem Szántón, beáll i
tott egyszer egy Dunántulroi
jött, é]ő marhával kereskedő
zsidó ember a rabbihoz és miu
á n e u a k o z o v o n a s z é
pen megkérte:
Hallod-e, .rabbi lelkem,
ilyen ismeretlen vidéken nem
szeretnék olyan sok készpénz-1
zel járni, mint amennyi nálam
van. Itt hagyok nálad ötezer
forintot, ha lennél olyan szíves
azt megőrizni, amig pár napig
körbejárom a határt.
A becsületes rabbi hidegen
felelte:
Jól van, fiam. Hagyd itt
a pénzedet, majd irást adok
róla.
Az utazó kereskedő azonban
tiltakozott:
Minek nekem az irás?
Amerre csak jártam, minde
nütt azt mondták, hogy itt
laknak a legbecsületesebb hit
sorsosok a föld kerekén.
A rabbi azonban nem nyugo
dott meg ebben.
Jól van, fiam, ha irást
nem akarsz, akkor majd el
hivatom a hitközség elöljáróit,
hogy tanuk előtt vegyem át tő
led az ötezer forintot.
El is jöttek a tanuk, jelen
voltak, mikor a rabbi átvette
a pénzt, nem is volt azzal
semmi baj addig, amig tiz nap
múlva elő nem került a dunán
tuli zsidó és illedelmes köszö
nés után meg nem szólalt:
Eljöttem az ötezer forint­
ért, rabbi.
Ránézett jégcsap hidegségé
vel a bölcs pap az emberre és
keményen mondotta:
Micsoda pénzről beszélsz
te, fiam?
Micsoda pénzről? Arról az
ötezer forintról, amit nálad
hagytam megőrzés végett tiz
nap előtt.
A rabbi égnek emelte sze
meit és bánatosan mondotta:
Isten a világ felett! Ez
a jámbor ember megbolondult!
Van neked írásod arról a sok
pénzről, amit emlegetsz?
írásom az nincs, de az
egész hitközségi elöljáróság lát
ta, mikor átadtam neked a
pénzt.
Ugy? 4 hitközségi elöl­
járók látták? Hát majd ide
hivatom az elöljárókat.
Jöttek is az elöljárók nagy
készséggel és kérdezte tőlük a
rabbi:
Ez a szerencsétlen hitsor­
sosunk azt mondja, hogy ná
lam hagyott volna tiz nap előtt
megőrzés végett ötezer forin
tot és azt is mondja, hogy ti
azt láttátok yolna. Hát lát
tátok?
Vállukat vonogatták az elöl
járók és szinte csodálkozva
mondták:
Hát láttuk?
Bizony nem akadt köztük
egyse, aki az ötezer forint felől
tudott volna. Nagy fejcsóválás
közben távoztak, de mikor az
utolsó is kihúzta a lábát, akkor
a rabbi felnyitotta a ládát, ki
vette a fiókból az ötezer forin
tot és odaadta a kétségbeesett
emberenek:
Itt a pénzed az utolsó
krajcárig! Éppen csak azt
akartam neked megmutatni,
fiam, hogy lásd, hogy müyen
emberek közt lakom Szán
tón.
Az amerikai történelem ta
núságot tesz felőle, hogy
mindétig tisztakezü, becsületes
emberek voltak az elnökök,
AMERIKAI MAGTAR HTRLAP
Sokan azt hiszik és azt
mondják, hogy politikai hulla
lett a republikánusok pártjá
ból.
Ha ifiry lenne, e sorok irója
talán nem sirna, de ezt a jós
latot biztosra nem vehetjük.
Súlyos vereségek után ezt
már több izben bejósolták
mindkét pártról, és ha a párt
valójában meg is halt (ahogy
például a RÉGI demokrata
párt régen halott már) a
párt-label és a párt-gépezet
nem hal meg. Látjuk azt
abból, hogy a halott régi de
mokrata párt gépezetét és
a labeljét Roosevelt szépen át
vette és élő label-t csinált be
lőle.
A választásnak azonban van
egy igazi politikai hullája.
Fr. Coughlin, a régebben
hires, az utóbbi években hir
hedt rádió-pap kiszenvedett
mint politikai tényező a mult
héten.
Voltaképpen nem a mult hé
ten kezdődött a halódás.
A National Union for Social
Justice haldokolva született
freak volt, amely az életet
nem bírta, mert hitleriz-
csak éppen a körülöttük levő
politikusok. ..
De hát ne szólj szám, nem
fáj fejem. Nem irigylem én
senkitől se azt a tisztességet,
ha elnöknek választják, legyen
az akármilyen elnökség. Köz
társasági vagy csak egyleti.
Ebben is, abban az esetben is
többnyire politikusokkal van
körülvéve és ugyan résen áll
jon, mert beteljesedik rajta a
közmondás:
AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK
NÉPE IS ELDÖNTI
Aki korpa közé keveredik,
megeszik a disznók.
kakasházi KAKAS MÁRTON.
KERESZTÚTNÁL
Évezredek súlyos megpróbáltatásain át keresztuthoz jutott az emberi
ség és a jövő év eldönti, hogy az előttünk levő két ut közül melyiken
fog tovább haladni.
KÉT VILÁGFELFOGÁS NEZ
FARKAS-SZEMET EGYMÁSSAL
és sokan azt hiszik, hogy harmadik ut, középút nincs ái emberiség
számára.
ez év végere, liogy melyik irányba akar haladni. Hogy az uj deal re
form-törvényeit végrehajtja-e, hogy módositja-e az alkotmányt, vagy
a Supreme Courtot s hogy tető alá hozza-e azokat a biztosításokat,
amelyeket a nincsteleneknek Ígértek. Vagy pedig visszatér a reakció
utján oda, ahonnan a Hoover utolsó napjaiban elbucsuztunk, ,,•••&
Mindez színesen, részletesen és népszerű érthetőséggel meg 1MB írva
AZ 1937 ÉVRE SZÓLÓ
NAGY NAPTÁRUNKBAN
amely már nyomás alatt van és amelyet december közepén juttatunk
as olvasó kezéhez. Természetesen ezenkívül telve lesz nagy naptárunk
a szépirodalom legszebb mestermunkáival, a hasznos és tanulságos
olvasmányok gazdag változataival
és
A MAGYAR IRÁS KINCSESHÁZA
lesz kétszáz oldalra terjedő
évre szóló nagy naptárunk, amit máris meg lehet rendelni.
RENDEZZE AZ ELŐFIZETÉSÉT ÉS KÜLDJE BE A NAPTAR
SZALUTÁSÍ DIJAT MINÉL ELŰBB, HOGY A NAPTÁRT
IDEJÉBEN MEGKAPHASSA.
must nem tür meg itt a pol
gárság.
Már pedig Fr. Coughlin hit
lerje, diktátora akart lenni a
pártjának, hogy azután dik
tátora lehessen a nemzetnek.
Mikor megállapitjuk, hogy
Fr. Coughlin politikai halott
lett, hozzá tesszük azt is, hogy
kár érte. Nem azért kár,
hogy most kivégezte a pol
gárság, hanem az a kár, hogy
a rádió pap letért arról az
útról, amelyen hat éve elin
dult.
Kezdetben Cqughlin kitűnő
szolgálatokat tett a nemzet
nek.
Messze hangzó és egyre me
részebb rádió beszédeivel meg
mutatta, hogy SZABAD és
LEHET tiltakozni egy szabad
országban mindaz ellen, ami
fáj a polgárnak és a szavait a
reménykedő polgárság milliói
hallgatták.
Megbukni akkor btíkott
meg, mikor az ezüst-valuta
bevezetését olyan hangosan
kivánta és mikor kisült róla,
hogy ő maga is spekulált ezüst
ben, vagyis mikor az ezüst
valuta behozatalát sürgette, a
saját maga profitját kereste.
És azt egész csinosan meg is
találta.
Mikor kisült róla, hogy mi
közben a Wall Street spekulá
cióit ostorozza messze hangzó,
merész szavakban, ő maga is
spekulált a tőzsdén, amit le is
fényképeztek a lapokban.
A rádió-pap akkor egészen
elvesztette a fejét és mert az
elnök nem akarta a maga te
kintélyével a Fr. Coughlin
szennyesét takarni, néki ment
az elnöknek.
Nem is nekiment, hanem
nekivadult.
bátran Ígérhetjük, hogy
A választások igazi politikai hullája
Sőt utoljára annyira meg
vadult, hogy tébolyodott em
ber módjára szitkozódni kez
dett, ugy hogy többször kény
telen volt visszaszívni amit
mondott, s nyüvánosan kérni
bocsánatot az ország elnöké
től, akit itt mindig tisztelnek.
Mikor a választási kam
pányba a förtelem és a mo
csok minden ronda szennyét
belevitte, csak a papi ruhája
védelmezte meg, hogy a té
bolydába ne csukják, vagy a
biró elé ne állítsák és a féke
vesztett, sőt eszét-vesztett pap
nem akarta észrevenni, hogy
ezzel a mocskolódással árt a
hitének.
A nyáron még nagy hangon
jelentette be, hogy ha nem
kap kilenc millió szavazatot,
akkor többé a száját politikai
beszédre nem nyitja, de pár
hónappal később látni kellett
neki is, hogy ennek a tizedét
sem fogja megkapni.
Hogy nevetnek vagy szána
koznak rajta azok, akik az
előtt szívesen hallgatták.
Mert minél jobban bele
melegedett a mocskolódásba,
annál világosabb lett, hogy
nincs is programja, hogy mi
nél hangosabban ordítozott,
annál kevésbé lehetett megér
teni, hogy mivel akarja a pol
gárságot biztatni.
Hiszen könnyű nagy nap
számot, évi fizetést, torony
órát, meg miegyebet igérni a
munkásnak, de a tisztelendő
urnák meg kellett volna egy
szóval azt is mondani, hogy
ezt miképpen tudná megadni.
Erre nézve mélységesen hall
gatott a rádió hangos szavú
szitkozódója, aki átgázolt min
denkin. Mert védte a papi
rUhája.
Nem törődött vele ft megda
gadt fejével, amely látta ma
gát a hitleri szerepben, hogy
üres, de szennyes fecsegése
kellemetlen Rómának. Tudta,
hogy a katholikus egyház a
püspökségek autonómiáját
tiszteletben tartja, s hogy
visszaélhet, ha akar ezzel a to
leráns rendszerrel.
Sikerült magát halálra be
szélnie.
Talán azt akarta Gallagher
püspök is, akinek egyedül állt
volna módjában, hogy lakatot
Fr. Coughlin "National
Union tör Social Justice" nevű
szervezete mindössze ötszázhet
venötezer dollárral rendelke
zett a kampány alatt és mert
annál húszezer dollárral többet
költöttek, a többletet kölcsön
kérték a Little Flower temp
lomtól.
Hol vannak a többiek?
Szeretnénk tudni, hogy hol
van az a hat millió tag, akik
ről a rádió-pap a nyáron re
gélt és akiknek fejenként egy
dollár tagságdijat kellett volna
fizetni?
Még azt is kétségbe vonjuk,
hogy ötszázhetvenezer tagja
volt valaha a szervezetnek,
mert valószínű, hogy a kimu
tatott bevétel nagy részét a
republikánus párttól kapták.
így pukkad szét lassan az
a nagy hólyag, amit Fr. Cough
lin mutogatott az emberek
nek, mikor még azt hitte, hogy
hamarosan ő lesz a hitlerje
ennek az országnak.
A választások előtt már le
hetett a falon levő irást látni,
a választáson pedig egészen
megsemmisült a főúr pártja,
amelyről azt állította, hogy el
nököt választ majd a kongresz
szusban.
Well, veszíteni nem szégyen,
még a csúfos bukás sem szé
gyen, de vezéreknek, hitler-je
lölteknek, nem illik füllenteni,
mikor hat millió tagról szá
molt be a rádió hallgatóinak
a nyár derekán.
tegyen a szájára, de aki sza
badon hagyta "rave"-olni.
Talán ugy gondolta és ugy
tervezte Detroit püspöke, hogy*
ha elég kötelet engedélyez a.
papjának, akkor az önmaga
fogja kivégezni magát és as
történt.
Coughlint lehengerelte a vá
lasztás és ha van szeme, ha
van bőr az arcán, akkor a
kilenc-milliós kijelentésre em
lékezve mert emlékszik ám
rá a polgárság, vissza fog*
vonulni.
Minthogy azonban ennek
az embernek a megalomá
niája, a nagyzási mániája ha
tártalan, talán nem bírja el
viselni, hogy hallgasson.
Talán tovább fog szerepelni
abban a hitben, hogy felejt,
még pedig gyorsan felejt a
polgárság.
Csalóka ez a reménység.
Ha Coughlin tovább is ott
marad a közélet porondján,
akkor egyszerűen hulla-büzt
terjeszt a politikai életben,
mert a halottak fel nem tá
madnak.
ő maga mondta ezt egy iz
ben Detroitban, mikor a ban
károkat és a bankokat tá
madta, és amikor azt mondta,
hogy akik meg vannak halva,
azt Jézus Krisztus sem fogja
feltámasztani. És hogy a hul
láknak tovább kell rothadni.
Coughlin is politikai hulla,
és a politikai életben itt más
szerep többé nem vár rá.
Remélhető, hogy a katho
likus egyház végre elhallgat
tatja, ha magától ezt nem
akarná megtenni. Vagy azt/
mondja neki, hogy ha tovább
is mocskot akar túrni a po
litikai mezőkön, akkor vesse
le a papi ruháját, amelynek
nincs semmi szüksége mo
csokra.
A republikánus párt talán
nem halt meg.
De a republikánus pártnak
ez az alvállalata feltétlenül
halott, olyan halott, aki többé
az amerikai poitikai életben
fel nem támadhat. Mert a pol
gárság a választásokon ki
mondta, még pedig nagyon
nagy eréllyel, hogy nem akar
többé ilyen mocskos kam
pányt, mikor az ország elnö
köt keres magának.
Ha tényleg volt hat millió
tagja és ha ennek a tizede
sem adta le a dollárokat a vá
lasztás előtt, akkor azt szeret
nénk tudni, hogy a többiek
hol voltak és hol vannak?
Nagyon érdekes a kampány
költségek kimutatásában a
"Jeffersonian" demokraták be
vallása is, ahogy Smithék meg
a többi árulók magukat nevez
ték. Ez a jeles társaság 89,152
dollárt költött el, amit "köl
csönökből" szereztek.
John J. Raskob, a du Pontok
multi-milliárdos partnere öt
venezer dollárt adott "kölcsön"
ennek a jeles társaságnak.
A jámbor olvasó pedig ne
higyje, hogy Raskob bolond és
azért adta a pénzt -"kölcsön",
mert azt visszavárja. Raskob-'
nak van esze. Az elveszett "köl
csönöket". levonhatja az ame
rikai polgár a jövedelmi adó
ból, de a politikai célokra adott
pénzeket nem. Raskob tehát
a U. S. kincstár terhére adtj
"kölcsön" az 50,000 dollár^
mert azt levonja majd ujé£
után az adójából. Éppen igf
adtak "kölcsön" sok százezer
dollárt a du Pontok a Liberty
League-nak.
FIZESSEN ELÖ