Amerikai Magyar hirlap = American Magyar journal. [volume], August 19, 1937, Image 6

About Amerikai Magyar hirlap = American Magyar journal. [volume] (Youngstown, Ohio) 1911-1942

Image provided by: Ohio History Connection, Columbus, OH

                
MX OLD
ililllllillllllllllillll
(Folytatás).
Júniusban Froinmerék New Yorkba utaa
tak s magukkal vitték Idát is, kalapdivat
tanulmányozása végett, meg szórakozni.
Jóskának valahogy hiányzott a kis lány,
bár nem sokat időzött otthon. Az elutazása
Utáni reggelen szinte tudtán kivül fütyö
részett öltözködés közben egy dallamot,
melynek szövege sehogy se jutott eszébe.
Már a barban forgolódott, rá se gondolt s
egyszerre eszébe jutott.
"Hej zsidólány, zsidólány!
Mér' nem fésülködöl mán?'
Reggel, este boglyas vagy
Ihaj, csuhaj! De azért az enyém
vagy!"
Elcsodálkozott. Miért éppen
gen hallott nóta csendült meg
Otthon, este gondolkozott rajta
röstelkedett sajátmaga előtt.
Csak nem vagyok szerelmes
egy zsidólányba? Hogyisne! Nem
gombát!
Nononono! csúfolta egy belső
hang. Jártak már igy nálad nagyobb
urak s okosabb emberek is. Aztán Ida nem
Jóskát a benne feleselő két hang va
lóban arra birta, hogy vigyázzon. El is
határozta, hogy teljességgel mindegy lesz
neki, otthon van-e Idus, vagy nincs? Mégis
•ebesebben vert szive, mikor újra meghal*
lotta hangját s bár közönbös arcot vágott*
mikor a leány elébe sietett, amint kezet
íogtak, egész karja megrándult, mintha
villamos áram ment volna rajta keresztül.
Idus felragyogó szemét, boldog mosolyát
nem is látta.
Lakást változtatok gondolta éj-
Szaka. És törte fejét, minő kifogással
Ugy látom, hogy még komo
lyabb lett a dolog. Nagy követ
mozgattak meg a baráti kezet
fogó amerikai hetüapok, mikor
kimondották, hogy előfizetési
verseny révén társasutazást
rendeznek a jövő év során Ma
gyarországra és a verseny
győzteseit saját költségükön
viszik Budapestre és hozzák
Vissza.
Hát nekem
as
efajta más
költségén való utazásokban bő
séges jártasságom van, mert
hogy szegény ember vagyok,
apostolok lován járok többnyi
re, de Jó embereim saját ko
csijaikon gyakorta visznek ma
gukkal kisebb-nagyobb kirán
dulásokra. Igy tehát tudom,
bogy ml a jó benne és ml a
llllllllllllllllllllllllllllll III lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllltl ÜIIIIIIIIIIIIIIIUII
ez a re
fülében?
s szinte
ettem
Rájuk ez nem tartozik még ha
Ugy volna, se mondanám meg nekik soha.
El nem vehetem nem is adnák ne
kem annál meg becsületesebb vagyok,
mintsem elcsábítsam.
Merő bolondság! Nem vagy te
szent ... és olyan férfi nem- született
még, aki jót állhatna magáért. Ta éppeiv,
séggel nem. A Duliczky vére vagy! Vi
gyázz! I
kócos zsidólány. Fodrásznál hullámositják 'ugy kijavitotta fehérneműjét, mint fiaiét,
szép haját. Egyébként is olyan takaros,
j-endes mindég, mintha skatulyából húzták
volna ki, meg lehet azt nézni reggel éppen
Ugy, mint este. Aztán nem is az a kérdés,
hogy te vagy-e szerelmes, komám, hanem
6 mit szólna, ha tudná? És a családja?
fia ingyen szórakozik, a rossz
pedig, hogy őszinte szivvel saj
nálja, miért nem született gaz
dag embernek, mert akkor
visszaadná a szívességet.
No, az előfizetési verseny
résztvevői részére, ha be
csületes emberek, nem lesz
rossz, mert azok munkájuk ré
vén leróják a hálát előzetesen.
Ennek tudatában csipje
meg a macska, magam is
szívesen résztvettem volna a
küzdelemben, de azok a ravasz
észjárású szerkesztők gondos
kodtak róla, hogy engem jó
előre kizárjanak. Olyan ember,
aki az újságok kenyerét eszi,
egyenesen vagy fel és lemenő
rokoni ágon, nem vehetnek
részt a versenyben. Ettől tehát
nekem kopik az állam.
Voltaképpen mért mennek
jaz újságok versenyének győz
tesei Magyarországra? Azért,
mert a jövő évben lesz a kül
földi magyarok világkongresz
szusa Budapesten és az újsá
gosok azt akarják, hogy azon
az amerikai magyarság minél
nagyobb számban legyen kép
viselve.
Igy értette east
mondjon íel. Kirándulásra, moziba, so
megyek vele többet fogadkozott.
Az ilyet azonban könnyebb elgondolni,
mint megtenni. Ha azt mondta, fáj a feje,
vagy fáradt, Árpád azzal biztatta, ne hagy
ja el magát! Fáradtságra, fejfájásra nincs
jobb orvosság a szórakozásnál. Idus nem
beszélte rá, csak elszomorodott s azt
mondta:
Ne erőltessük, Árpi nekem
sincs valami nagy kedvem menj csak
magad.
És otthon maradt ő is. Résztvevő arc*
cal kérdezte, borogatást adjon-e fejére,
vagy aspirint venne be inkább? Ezt se bir
ta Jóska. Kutya baja se volt, csak elron
totta az édes kis lány mulatságát s komisz
gazembernek szidta magát.
A felmondást meg sehogyse tudta ki
nyögni, bár egyszer-kétszer odaállt Lem
bergerné elé:
Mondanék valamit
Csak bátran ki vele, fiam! Mire
van szüksége?
Amint igy kérdezte s ránézett jóságo
san, mindig egyébről kezdett beszélni.
Nem, nem mondhatott fel, hálátlanul,
hiszen családtagként bántak vele. Árpád
pártfogolta a barban, Lembergerné éppen
olcsóbban bevásárolt számára, mint saját
maga, nyakkendőket varrt neki még
pedig olyan szépeket, aminőkről otthon
nem is álmodott s pénzt csak az anyag
ért fogadott el, munkájáért nem. Bár azt
a rendes szobát többért is kivették volna,
a felmondás mégis rosszul esett volna neki
komoly ok nélkül. Azt pedig csak nem
mondhatja neki: "Elmegyek, mert szere
tem a lányát." Ámbár lehet, hogy
egyszer őszintén megmondja. Egyelőre még
várt. Hiszen okos ember tud a tűznél me
legedni, anélkül, hogy megégetné magát.
Teljesen igaza volt, csak arról feledke
zett meg, hogy az óvatosan melegedő em
bert olykor váratlanul megégeti egy ki
pattanó szikra.
Fáni urának volt egy öccse, műszerész
segéd, a sógorság révén gyakori vendég
Lembergeréknél. Csinos fiu. Egyszer hal
lotta Jóska, hogy hivja Idust a Lincoln
parkba. Nem ment el vele s a műszerész
sértődötten távozott.
Csikós megkérdezte Idát, fftivel vélet
lenül csak ketten voltak a szobában:
Mért nem ment el a sógorral, mi
kor nagyon szeret a parkba járni?
De nem vele, hanem magával!
Hiszen mindegy az! A tó, meg a fák
rossz. A jó az, hogy az ember- már az első bejelentés alkal-
mával, de mint mindig, ugy
most is akadt néhány lassúbb
észjárású ember, aki megkér
dezte, hogy a világkongresszus
elé hozott ügyekben iá m&ná
majd Ítéletet.
A magam módja szerint pél
dabeszéddel kell felelnem erre
a kérdésre. Elő kell szedjem
emlékeim közül néhai való Pu
ky alispán históriáját Abauj
megyéből, ami ott kezdődik,
hogy valamikor régen nagy
úrbéri perben tűztek ki hely
színi tárgyalást és annak ve
zetését az akkor még csak fő
szolgabíró Puky uramra bíz
ták, mint hozzáértő emberre.
Fel is készült Puky alaposan
a tárgyalásra, mert tudta,
hogy a tárgyaláson hét határ
legravaszabb eszű ügyvédei
lesznek majd jelen. Olyan em
berek, akik ha szóhoz jutnak,
fehérre magyarázzák a feketét
és a legnagyobb szakállú em
berrel iá elhitetik, hogy volta
képpen leánynak született.
A vármegye kegyelméből
nem ment egyedül Puky főbí
ró. Segítséget adták melléje
Vécsey Gábor megyei aljegyző
mindenki személyében, aki a jegyzőköny­
AMERIKAI MAGYAR HÍRLAP
VEGZETES NASZUT
Irta: SZENTIMREI MARTJHA
eppcn o van szépek, akárki vol megy!
Nem mindegy. Szebb a tó, szebbek
a fák, szebb az egész vüág, ha avval megy
egy lány, akit szeret*
Szeliden, mindem kacérság Éélkül
mondta ezt s Csikósnak majd kiugrott a
szive melléből..
Édes
Mintha álmodna, ugy nyúlt a lány ke
se után. Idus elhúzta kezét, fölállt s Jóska
nyaka köré fonta karjait. Szájuk hosszú
csókban forrt össze. A veszedelmes szikra
lepattant.
Édes édes egyetlenem sut­
togta a fiu. Bocsásson meg! Nekünk
nem szabad egymást szeretnünk!
Ida lehajtotta fejét.
De én mégis szeretem és nem leszek
másé.
Hangok, léptek hallatszottak: szétreb
bentek.
Jóska egész éjszaka tépelődött, mint
aki kincset talált és bántja, hogy nem sza
bad megtartania.
Nem lehet a szeretőm ... és nem
lehet a feleségem! Anyám kisirná mindkét
szemét és a dombiratosiak mind kinéznék
maguk közül. Zsidólány! Én pedig min
denkinek összetörném a csontját, aki gör
bén nézne rá.
De én mégis szeretem és nem le­
szek a másé muzsikált édesen fülébe
Ida hangja, ő is boldogtalan legyen, mint
Hilda? Hilda milyen erősnek látszott,
mégis Idus meg olyan szelid, mint a
galamb s a galambot elég kissé szi
vén nyomni s vége van! Az időre kell biz
ni a megoldást. Hiszen akadhat olyan faj
tájabeli udvarlója, aki majd kiüt a nye
regből.
Erre a kedvezőnek gondolt fordulatra
aztán ugy ökölbe szorult a keze, mintha
máris le akarná .ütni az illetőt. Szerelmes
volt! Bizony fülig szerelmes.
Kevésbé fontos dolog is történt vele:
emelték a fizetését. Ezt Árpádnak köszön
hette, aki előlépett a bar üzletvezetőjévé.
Elődje gazdagon nősült s betársult apósá
hoz. Jóska dollárjai szaporodtak a bankban
s kezdte msgszeretni Chicagót, mint át
meneti otthonát.
Egyszerre csak tele lettek az újságok
avval a hirrel, hogy meggyilkolták az osz
trák magyar monarchia trónörökösét, Fe
renc Ferdinándot.
Utálta a magyarokat, nem lett vol­
na jó uralkodónk, nem nagy kár érte!
gondolta Jóska, mint mások is sokan az
uj és óhazában.
4
vet vezesse. Ez a Vécsey pedig
fiatalember volt, soha úrbéri
pert nem látott, erősen vaco
gott a foga, hogy ilyen fontos
kérdésbe kell avatkozzék.
Vasút még nem volt abban
az időben, kétlovas könnyű
homokfutóval indultak útnak
a vármegye emberei. Megrak
ták a jármüvet jófajta enni- és
innivalókkal, mert amint Pu
ky uram magyarázta:
Ilyen perek alkalmával a
vesztes fél nem szokta a bíró
kat megtraktálni, sőt inkább
vasvillával fogadja, ellenben a
nyertes fél hétországra szóló
lakodalmat csapna, de azt vi
szont nem illik elfogadni. Igy
hát célszerű, ha a szeredás
meg van rakva mindenféle ele
mózsiákkal.
Amig a kocsi ment a két
úrral, csupa hasonló dologról
beszélt útitársával Puky uram,
holott a fiatal Vécsey egyre
idegesebb lett a nagy szoron
gástól. Ugy félt az úrbéri per
től, mintha a sajátja lenne az.
Nem is állotta azután so
káig. Megszólalt egyszer:
Hallja-e, bátyámuram. Mi
lesz azzal a tárgyalással?
Nagyot szippantott hosszú
szárú pipájából Puky főbiró és
csendes mosolygással, meg
nem zavarodott nyugalommal
felelte:
Hogy ml lesz a tárgyalás­
sal, öcsém? Hát az meglesz,
mert én ugy tapasztaltam,
hogy mikor én valahova tár-
gyalásra mentem, azt mindig mennyi szónoklás lesz azon a
VLilószinü, hogy uralkodása nem lett
volna áldásos. A Végzet megmutatta, hogy
halála annyi szörnyűséget zuditott számos
nemzetre, amennyire életükkel a vLág ösz
szes vérengző, gonosz zsarnokai se lettek
volna képesek.
A politikában járatlanok azt hitték,
hogy csak a "kis szemtelen Szerbia" meg
büntetéséről van szó, mikor már háború
ról, hadüzenetről irtak a lapok. A pokol
valamennyi ördöge pedig dörzsölte kezét
s táncolt a nagy embermészárlás remé
nyében.
Jóska talán mint potyautas is haza
utazott volna, ha Magyarországot támadja
meg ellenség. De a haza eleinte nem
forgott veszélyben s igy semmiféle porci
kája se kivánta a vérontást. Ezenfelül sze
relmes yolt Idába, aki nem tartozott azok
közé a lányok közé, akik csak hősöket
akarnak boldogitani. Olyan fehér lett, mint
a meszelt fal, mikor látszólag nyugodtan*
halkan megkérdezte:
Hazug hirek jelentek meg az újsá
gokban. "Az oroszok betörtek a Kárpáto
kon s minden ellenállást elsöpörve Buda
pest előtt állnak onnét egyenesen Ber
nbe masíroznak."
Jó, hogy a barnak forgalma egyre nö
vekedett, Jóska meghalni se ért rá, más
képp agyongyötörte volna a lelkifurdalás,
így is sokszor becsmérelte magát.
Amire viszont Poky uram
átkozott nyugalommal felelte:
Sohse busulj azon, öcsém..
Majd meghozza az Ítéletet az,
aki a pennát fogja & kezében.
Annak a dolga az.
Az én lassúbb észjárású ba
rátaimnak is csak azt mond
hatom, hogy sohase féljenek
a külföldi magyarok világkon
gresszusától. Ami határozatot
ott hoznak, majd irásba teszi
azokat az, aki a pennát fogja.
A többinek egyéb dolga se lesz,
csak éppen annyi, hogy beszél
jen és olyan emberekben, akik
beszélnek azon a kongresszu
son, nem lesz hiányosság. De
hogy is lenne, mikor magyarok
tartják azt a kongresszust. A
vüág legszónoklóbb faja, a
melynek fiai akár három óra
hosszat is eregetik a szót anél
kül, hogy bármit is mondaná
nak. És azon a semmin, amit
mondanak, olyan szépen össze
tudnak veszni, hajbakapni,
mintha vüágot rengető nagy
ügyekről lenne szó.
Ha arra gondolok, hogy
rtiiiiiiiiniiiiiiiiiiiitiiittiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiiitiitiKiiiiiiiiiiiiiiftiiin
iiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii
Maga persze most beáll katonának?
Nem, felelte, pedig addig még
ingadozott. Nem megyek pedig ab
bó\ nagy bajom lehet később.
D* abból még nagyobb, ha elmegy,
suttogta Ida s megszorította kezét.
Anyja irta, hogy Duliczky önként je
lentkezett, bevonult, Budapesten teljesit
szolgálatot. Veje, az őrnagy hírlik
azonnal a harctérre ment.
Milyen jó, hogy apád sánta, különben
talán ő is itthagyna, annyira benne van
most az emberekben a mehetnék. Egyik se
akar gyávább. lenni a másiknál. De jó,
hogy nem vagy itthon, édes fiam! Én nem
győzök vezekelni, amiért zúgolódtam Isten
akarata ellen. Pedig meg vagyon irva, hogy
az ő utai kifürkészhetetlenek. És én bolond
asszony mégis sirattalak egy domb
iratosi legény is elesett már. Dologtalan
csavargó volt a Kormos Gyuri, de azért
most mindenki sajnálja az anyját. Haza
ne gyere, drága fiam, mig vége nincs min
dennek.
Utolsó ember vagy! Mért nem men­
té haza? Mi lesz a családodból? De hát
meg is tartottam, ha mindjárt
jegeseső esett volna is a ma
gasságból.
Nem volt ez valami nagyon
biztató és Vécsey aljegyző to
vább próbálta a faggatózást
tiszteletteljes szóval:
Elhiszem, hogy a tárgya­
lás meglesz, de ki fogja majd
az Ítéletet meghozni, ha arra
kerül a sor?
vüágkongresszuson, szinte őrü
lök annak, hogy engem kizár
tak az előfizetési versenyből.
Tessék csak elképzelni, hogy
mi lesz akkor, amikor feláll
majd szólásra az én Hajgató
András atyámfia, aki a vüág
háboru után nekivágott a vi
lágnak és a Csendes tenger
túlsó részén levő Húsvét szige
teken telepedett le.
Szépek azok a szigetek na
gyon. Én ugyan csak egy
könyvbeli leirásból ismerem a
szigeteket, mert soha nem jár
tam arrafelé, de szépek kell
legyenek, mert csupa pálma
erdőkkel vannak diszitve. De
hogy ne szaporítsam a szót,
kimondom, hogy ezeken a szi
geteken nincs más magyar,
csak az én Hajgató András
barátom, aki ennélfogva tizen
öt esztendeje nem hallott ma
gyar szót.
No, ez még rendben lenne,
hogy nem hallott. A nagyobb
baj az, hogy ő maga se beszél
hetett magyarul, mert nem
volt olyan ember, aki megértse
és ennélfogva képzelhető, hogy
mennyi szónoklat szorult a be
gyébe.
Hát a Ifajfató Andrások ke
belébe fulladt sok szónoklat
nak ki kell jönnie a világ
kongresszuson, mert különben
baj lenne a dologból. Kipuk
kadhatnának a Hajgató An
drások, ha a belsejükben moz
golódó beszédektől nem szaba
dulhatnának. Erről tehát jó
1937 AUGUSZTÜS 19.
lllllllllllillllllUlllllillllllllllllllllll
iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuuii
iii.iiiiiiiiiiiiiiiiiii
ki tudhatta előre, hogy nemcsak Szerbia...
a muszka is. Édes Istenem, ki tudhatta?
(És ki tudhatta, hogy később még
Amerika is?)
Csak Idának egy-egy édes csókja, sze
retetteljes pillantása vigasztalta meg. A
lányka soha se célozgatott házasságra, de
egyre szomorúbb lett. Fogyott is. Jóska egy
szer kivallatta.
Mi baj, kedvet^
Semmi!
Előttem mért titkolózik? Bízzék
bennem.
Akkor könnyezve mondta él, hogy
műszerész sógor megkérte s szülei nem
erőltetik ugyan, de nagyon rábeszélik és a
rábeszélés majdnem olyan rossz, mint az
erőltetés. Neki. semmi beleszólása se volt
nővérei házasságába, ők mégis telezugják
a fejét. Különösen Fáni talán sejt
valamit. Pedig sógor ide, sógor oda, neki
nem kell a műszerész, inkább megöli
magát.
No hiszen, csak a "megölöm maga
mat" hiányzott Jóskánaki Lecsókolta
könnyeit.
Röviden véget vetek a zaklatásnak,
angyalom! Csak addig kérek egy kis tü
relmet, mig négyszemközt beszélek az édes
anyjával.
Leste az alkalmat, de nagy elfoglalt
sága mellett alig győzte kivárni, ő is csak
késő este jött haza s akkor otthon volt az
egész család. Vasárnap sikerült megkörnyé
kezni Lembergernét, mikor az ura szundi
kált s a fiuk elmentek valaqii sportünne
pélyre. Beszélgetett az anyával ügyesen
a vegyes házasságokra terelte a szót, Hogy
sokan mennyire ellene vannak.
Szeretném ismerni ft Mrs. Lember-
ger véleményét.
Tudja Isten Ezek a hftwá
gok ritkán boldogok.
Ha Idus más vallásut szeretne, nem
tetszene hozzáadni?
A jó asszony ránézett és sóhajtott.
Fiam, Amerikában nem kérdik a lá
nyok az anyjukat ... ha valamelyik kí
naihoz akar menni, ahhoz is hozzámegy,
bármennyire megvetik is a színeseket. Én
semmiesetre se tanácsolnám neki.
Nem szines férfira gondoltam, csak
keresztényre.
Isten ments! A keresztény az első
összeveszésnél felhányná neki a zsidó szár
mazását.
(Folytatjuk)
lesz gondoskodni
a
a
Eszembe se
rendező­
ségnek. Meg kell fizetni egy
pár nagytürelmü, süket em
bert, odaültetni a szónokok
elé, hadd mondják el azoknak
a magukét, akik úgyse értenek
belőle egy szót se.
jut az efajta
csúfolódás közben az, hogy a
magunk egyleti vezéreinknek
egyike-másika felől beszéljek.
A mi jeles távszónokainkról,
akik Ádám apánknál kezdik
és csak a negyedik órában jut
nak el a mohácsi vészig. Hol
van attól még Kossuth apánk
és Petőfi Sándor? Hol vannak
az aradi vértanuk és hol van
Trianon? Beleőszül a hallga
tóság, amig a jeles egyleti
ember végül kinyögi a zárszót,
hogy a pikniken turós-csuszát
is áruljanak.
Hát, instállom, ha csak szó
noklatról van szó vagy lesz szó
a külföldi magyarok világkon
gresszusán, akkor nem kell
féltsük az amerikai magyar
tekintélyt és becsületet. Meg
lesz az mentve kitűnően. Ha
nem ennek a mulatságnak ta
núi közül hiányozni fog a sok
beszédbe beleunt
kakasházi KAKAS MÁRTÓ#.
FIZESSEN ELO
A U N K A
fW